Ti mit reagáltatok volna erre, ha a fiatok ezt mondja nektek?

A kedves válaszolók nagyon elvannak tévedve.

A kérdésben szó sem volt okostelefonról meg kocsiról.

Ja, és egyébként, hogy hogyan reagálnék? Reményeim szerint tök higgadtan, elfogadva, hogy neki most ez a véleménye, amihez egyébként joga van, még ha nekem rosszul is esik.

Tudniillik, ha bárkinek szemrehányást akarnék tenni, akár a kialakult helyzet, akár a nagyobbik gyerek jelenlegi értékrendje okán, hát, max a tükör maradna...

25. vagyok. Lehet, szarul fogalmaztam, nyilván megkérdezném, és sokat is adnék a gyerekem véleményére testvér kérdésben, de nem ő döntené el. 11 évesen egy gyerek hiába mondja azt, hogy enkem nem kell kistestvér, igenis jó az ha van, és erre ő is rájönne, ha éppen nem abban a korban lenne, amiben.

"Gondolom az pedig le van sz@arva, hogy mindennek az az ára, hogy a már meglévő gyerektől vonod el a már megszokott életszínvonalat."

Ha egy újabb gyerek születése az életszínvonal romléását jelentené, nem vállalnánk.

"te meg remek példája vagy a zsarnok szülőnek. "

Nem fogom neked ecsetelni, hogy mennyire nem vagyok zsarnok szülő, egyrészt, mert ez a kérdéshez egyáltalán nem tartozik, másrészt, mert rohadtul semmi közöd hozzá, de ha te egy mondat alapján ítélsz, akkor te a válaszod alapján meg elég hirtelen haragú és elíőítéles vagy.

Egyébként kedves kérdező!

Őszintén szólva, már nem tudsz tenni semmit. Talán először el kéne vele beszélgetni, de úgy igazán normális beszélgetésnek kellene lennie, amiben nem kamasznak tekintititek őt, aki utálja a kisgyerekeket, hanem egy 17 éves érett ifjúnak. És nem arról kell beszélni, hogy milyen napja volt (máskor nyilván arról is), hanem arról, hogy egyáltalán miért utálja őket ennyire, érzi-e hogy ez változna, ha mondjuk egy picit többet foglalkozhatna velük, avgy éppen, ha egy kicsit nem lenne velük. Előbbi esetben egy hétvégére apával elmehenétek valahová, addi teljesen az övé lennének a kicsik, utóbbi esetben elküldeni őt egy táborba, télen lehet, hogy szervez a suli sítábort, vagy mondjuk a téli szünetből néhány napot töltsön a barátoknál (persze, csak ha megbízhatóak). Ha komolyan, értelmesen elbeszélgettek vele, meg fogja érteni, hogy hülye (már bocs), és értékelni fogja, hogy addig a 11 évig is, amíg egyedül volt, ő volt a család egyetlen szeme fénye, hát most nem az egyetlen, de ugyanúgy fontos még, mint előtte volt. És 17 évesen már fel kell fognia, hgoy az élet nem habos torta, egy gyerek is hatalmas kiadássalnés törődéssel jár, főleg 6 éves korától szeptemberben, hát még 2 gyerek, ráadásul ott van ő is, aki már lehet, hogy megszokta a sulit, de anyagilag az is sokba kerül, még ha nem is 1. osztály. A lényeg, hogy ebben a beszélgetésben felnőttként kezeljétek, és próbáljatok rá komolyan hatni. Sok sikert!

De érdekes.

Mikor én voltam kb. ennyi, vagy legalább 5 ismerősömnek, haveromnak született kistestvére.

Volt, hogy együtt mentünk sétálni velük :D

Egyiket sem hallottam komolyan panaszkodni, és ilyeneket mondani. Örültek neki. Én is örültem volna két kisgyereknek ennyi idős koromban.

Én a nélkülözést sem tekintettem volna gondnak, mert akkor sűrűbben megyek suli után dolgozni, hogy a hobbimat, utazásomat, ilyesmit ki tudjak azért fizetni.

Amúgy nem szoktatok veszekedni az anyagiak miatt?

A fiad még nagyon a kamaszkorban van + ha emellé nem kedveli a gyerekeket, hát az nehéz dolog.

Tényleg próbáljátok leültetni, mit hiányol, vagy mért mond ilyeneket.

Na igen, tökéletesen megértem. Bocs, de egyértelműen éreztetitek vele hogy a kicsit a fontosabbak, hogy az ő véleménye, kényelme nem számít.

Én is utáltam, amikor a testvéreimre kellett vigyázni. Magatoknak kellett volna gyereket vállalni, nem úgy hogy majd a nagy vigyáz rájuk....

Ugyanabból a házasságból vannak?

(már bocs...)

"így volt, hogy neki kellett rá vigyázni órákat. Sajnos ez most egy ilyen időszak, nem állunk túl jól, de meg kellene neki is értenie,"

Kérdező, MIÉRT kellene szerinted megértenie?