Más is érezte már úgy, hogy a házasság, gyerekvállalás nem "jó" dolog?

Ne a körülötted élőkből indulj ki. Egyáltalán nem biztos, hogy a te életed is így alakulna. Persze természetesen manapság mindenhol azt hallani, hogy egyre több a válás, de lássuk be, a barátaid példájából kiindulva, számomra az első dolog, ami szemet szúrt, hogy a nagyobbik gyerek idősebb, mint maga a házasság. Nem tudom mennyi idősek, de mivel gyerekkori barátokról van szó, nem hiszem hogy a férfi idősebb lenne 30nál, ahogy a nő sem. Akkor gyakorlatilag mi is itt a probléma? Az, hogy legjobb esetben is 21 évesen már szülők lettek. A mai fiatalok egyszerűen nem hiszik el, de a házasság nem játék, nem egy jópofa szerelmi dolog, amivel hencegni lehet a nagyvilág előtt, hogy "látod, én már nem vagyok szingli". Mikor már 18 éves lányok gyűrűvel rohangálnak az ujjukon, mert a 20 éves pasijuk eljegyezte őket ne is csodálkozzunk, hogy sok a válás. A mai világban a fiatalok nem egészen úgy vannak nevelve, hogy 18-20 évesen készen álljanak arra, amit a házasság jelent. Hiába gondolja magát mindegyik érettebbnek, komolyabbnak stb. a korosztályánál.

És már most egyre több (mi lesz még később), olyan 30-as éveiben járó párral találkozom, akik már a 2.!!! házasságukat élik (de minimum az egyik fél biztos) és valahogy sokkal jobb a házasságuk az elsőnél. Miért? Mert az első házasságban megtapasztalták mindazt, amit legközelebb igyekeznek elkerülni. Csak a baj az, hogy ez a tapasztalat nem más, mint statisztikaromboló, mert mindezt házasság nélkül is meglehetett volna tapasztalni akkor, mikor meg lett volna ennek a maga ideje.

Szóval ebből kiindulva nem hiszem, hogy ezt kellene példának venned. Inkább tanulj az ő hibájukból.

A gyerek pedig a legszebb dolog tud lenni az életben, ha az ember elég érett ahhoz, hogy felvállalja.

Èn 28 vagyok és ugyaúgy érzek ahogy Te.

A szüleimnek rossz volt a házassága, régen azt hittem, hogy ez csakis apám hibája, aztán ahogy nöttem fel, rájöttem, hogy anyu is kb annyira ludas volt, mint ö. Anyu, amióta az eszemet tudom, azt mondogatta, hogy minden férfi szemét, egyis sem érdemel semmit, ha te nem b@szod át öket akkor ök fognak téged, és mind csak arra jó, h kihasználd öket, máskülönben ök használnak ki.

Èn gondoltam, h nem lehetséges, hogy nincs egy kivétel sem közülük.

Most visszanézek és azt látom, hogy a kapcsolataimban soha nem tudtam teljesen megnyílni a barátomnak. Nem adtam ki magam, titkaim voltak, nem bíztam meg egyikben sem, mert visszhangzanak anyu szavai. Soha nem féltékenykedtem, de senkiben nem bíztam. Volt 3 komoly kapcsolatom, évekig tartottak, de mindegyiknek én vetettem véget, talán mert nem hittem el, hogy máshogy is lehet.

Most itt vagyok 28 évesen, van pár hónapja egy barátom, aki azt hiszem szeret. Vajon meddig tart? Azt már mondtam neki hogy nem akarok se gyereket, se házasságot. De én, azt hiszem, ha valahogy mégiscsak úgy alakul, hogy lesz gyerekem, nem fogom azt mondogatni neki, amiket én hallgattam kiskoromban. Nem tett jót!

Én is látok sok ilyet, de ettől még belevágtam. Nem értem őket hiszen egyszer szerették egymást...nem? Miért nem lehet emberként elválni?

Tudom, hogy nem leszek ilyen. Ez most nyálasan fog "hangzani" pedig nem vagyok romantikus meg semmi, de ha nálunk válásra kerülne a sor én nem tudnék mocskolódni, mert az életem legnagyobb ajándékát tőle kaptam ( szerelemből), a fiam.

Mondjuk én még annak a nőnek sem tudtam ártani akit tényleg utálok nemhogy a férjemnek.

Nagy butaság így gondolkodni szerintem, azért mert a környezetedben van pár rossz példa. A gyerek nem nyűg, aki ekkora baromságot írt annak még biztosan nincs is, vagy esetleg ő volt nyűg és teher a szüleinek, mert aki szerető családban nőtt fel az ilyet nem mond, csak sajnálni tudom, tényleg.

Az, hogy milyen lesz a házasságod rajtatok, kettőtökön múlik lehet nagyon boldog és lehet boldogtalan, semmi jelentősége az ismerőseid kudarcainak.

Utolsó! Marha önző ez a felfogás, hogy csak azért legyen valakinek gyereke, hogy ne érezze magát szärul a halálakor. Ez rendkívül önző és ostoba felfogás.

Arról nem beszélve, hogy egy csomó ember "hagy itt" gyereket halálakor, de ettől nem feltétlenül lesz szebb a a halálát megelőző élete. Csomó öreg van, akit a gyerekei leszärnak és nem támogatják, vagy távol élnek és alig találkoznak, vagy beteszik valami otthonba, mert már nyűg. Gondolom őket halálukkor nem vigasztalja, hogy "hagynak itt valamit".