Más is érezte már úgy, hogy a házasság, gyerekvállalás nem "jó" dolog?

Akkor nem jó dolog, ha egy seg.gfejjel házasodsz.

Ha normális férfival, akkor jó és szép.

A legjobb dolog, ami rémálommá is válhat, ha nem megfelelő a partner.

a válás egyetlen ellenszere az, ha nem is házasodsz :) ez a mottóm.

gyereket mindenképpen szeretnék, együtt élek azzal a férfival, aki -ha minden jól megy- akkor az édesapja lesz. ő már pedzegette azt a bizonyos papírt, de én kategorikusan ellenzem.

egyedül is fel tudom nevelni az apróságot, ha úgy alakulna. nekem ez fontos. mert ha egy gyereket jól nevelsz, akkor végtelen szeretet kapsz tőle vissza, és ez az egyik legjobb dolog az életben.

pont ezért nem szeretnék egy ártatlan, tiszta lelkű gyermeket kitenni egy válásnak. ha úgy alakulna. nincs közös vagyonom a párommal, külön kassza van. nem közösködök semmiben, mert az csak bajt szül. legalábbis ahogy eddig láttam.

mert ilyenkor nem az a baja 2 embernek, hogy miért hagytuk, hogy így legyen (ha szabad ezzel a klasszikussal élnem), hanem hogy ki viszi az tányért, ki az állólámpát... gusztustalan...

Most 27 éves vagy, ez változni fog, de ha nem, az sem gond, csináld ahogy neked jó!

Én 31 évesen mentem férjhez, 3 éve és nem csalódtam a feleség- és anyaszerepben. Sokat vártam, egy idejig nagayon akartam, aztán már egyáltalán. Mi akkor házasodtunk, amikor mindenki(6 pár) körülöttünk vált, gondoltam várjuk még, de a férjem szerint nem volt mire, hiszen szeretjük egymást és igaza volt. Azóta van egy lányunk, 1 éves és csodás.

Bármikor történhet egy olyan dolog, ami miatt elválnánk, törekednék arra, hogy a gyerek ne sérüljön, ahogy anya is tette ezt annak idején. Elmondta, hogy apa nem velünk fog élni és ha van kérdésem, akkor tegyem fel. 3 évesen ezt fel sem fogtam, de bolfogabb voltam, mint azok a gyerekek, akiknek szülei együtt maradtak és naponta ingyencirkuszt néztek.

Várd ki, míg megéri neked a lelked, hogy elvegyen valaki feleségül, vagy együtt élj vele, vagy gyereket vállalj.

Házasodni tényleg nem érdemes, HA:

a) nem vagy érett hozzá/alkalmas rá

b) nem találod meg hozzá a megfelelő partnert (ugyanis a tévhittel ellentétben egy házasság nem lesz automatikusan jó, attól, hogy a felek szeretik egymást - az illan el ugyanis a leghamarabb, amint kiderül, hogy a két fél teljesen különbözik egymástól.)

Ellenkező esetben azonban kétlem, hogy két összevaló, érett ember házassága zátonyra fut, csak azért, mert a sok rossz példa ezt "igazolja". (Egyébként itt megjegyezném, hogy a jó példa nem érdekes, azzal nem foglalkozik senki, pedig abból is akad(na). Csak jellemzően arra kapjuk fel a fejünket, hogy egy pár vitázik, hűtlen, válik)

A gyerekvállalás viszont olyasmi, hogy ha nem szülsz, azzal nem ártasz senkinek. Nem gondolom úgy, hogy önzőség lenne a nyugalmat/anyagi biztonságot/magányt/stb. választani egy olyan ember helyett, aki még csak nem is létezik.

Javaslom egyébként, hogy ne törődj a sok okoskodással, mert te ismered magadat, az igényeidet, a sok megmondóember is csak azt az életbölcsességet tudja beléd erőltetni, amit ő magára nézve jónak tart. Te viszont nem más vagy, és téged senki nem ismerhet jobban magadnál. Ha úgy érzed, nem kell család, nem mersz belevágni, akkor ne erőltesd magadra, csak azért mert társadalmi elvárás, és mert azzal ijesztgetnek, hogy ha nem alapítasz családot, később meg fogod bánni.

19L

Én vagyok az a nagyon önző kommentelő:

Első körben, kérlek mondjatok nekem egyetlenegy olyan "megnyilvánulást" a világon, ami nem önző. Ha ez megvan(bár kizárt, de neadjisten), akkor mondjatok nekem egyetlenegy kikezdhetetlen érvet, amely alapján a gyermekvállalás és a házasság logikus és racionális lépés lenne anélkül, hogy az az érv önző és érzelmi befolyástól mentes lenne.

"Első körben, kérlek mondjatok nekem egyetlenegy olyan "megnyilvánulást" a világon, ami nem önző. "

Azért nekem elég sok olyan élményem van, ahol egyértelműen önzetlen SZERETET jelent meg. Részvét, segíteni akarás- teljesen önzetlenül - csak úgy... Ezek a pillanatok adják a világ ragyogását, szépségét.