Terhes vagyok. Nem tudom, hogy mondjam el a páromnak. Mit tegyek?

Én is,elhiheted!

És sokan jönnek a korommal.Igen szülhetnék,mert a társadalom ezt várja el,mert "benne vagyok már abban a korban",mert "nem vagyok már gyerek".Ez mind igaz ,szép és jó,de arra mért nem gondol senki,hogy annak a gyereknek enni is kell és kell pelenka és ruha és had ne soroljam főleg ne az anyukáknak,hogy mennyi minden kell. És ha valaki most erre azt írná,hogy a szülők biztos segítenének akkor arra annyit tudok mondani,hogy anyám rokkant apám keres 70ezret amiből a kölcsönt is fizetniük kell és ha szülnék,akkor nem az idős szüleimnek tenném! Én sem vagyok abortusz párti,sőt! Elítélem ha valaki szexelni tud,de védekezni nem,aztán meg csodálkozik...De velem nem ez történt.Mindigis felelősségteljesen gondolkodtam,de ahhoz még akkorsem vagyok érett,hogy egy gyereket felneveljek,mert egy gyerek amellett,hogy öröm,iszonyat nagy felelősség is.Látom,mert van pici gyerek a környezetemben. Sajnálom,ha ezekkel a szavakkal,a döntésemmel emberek jóérzésébe gázoltam és higyjétek el,nekem sem könnyű,hogy is lehetne az?! De én ismerem magam,én érzem,mit bírnék és mit nem.És ezt sajnos nagyon nem!

Akik ítélkezés nélkül elmondták a véleményüket és mégha az nem is egyezett a döntésemmel,köszönöm! Minden szó jól esett!

21:34! Szólásszabadság! Ha nem esnek jól a szavaim,ne olvasgasd amit írok,nem kötelező.Kötekedni sem az! De hát amúgy nekem fantasztikus és felemelő érzés megölnöm a gyerekem,gondolhatod! Arról,hogy neked nem sikerül a baba,én nem tehetek,de kívánom,hogy összejöjjön,de az a te életed ez meg az enyém! És mégegyszer,ha nem tetszik amit írok,kérlek,ne olvasd és ne kommentáld,mert ez most itt nem rólad szól!

Köszönöm és hasonló jókat kívánok neked is!