Van olyan rokonotok, ismerősötök, aki 56-ban, vagy pár évvel utána emigrált Magyarországról? Ha igen, hova költöztek? Megtalálták a számításaikat? Később, a rendszerváltás után visszajöttek Magyarországra?

Apukám egyik rokona Svájcba, a nagynénjéék Argentínába, nem tudom pontosan a történetet, de ott talán az apuka dolgozott korábban a követségen, vagy valami ilyesmi.

A svájci rokonok nem jöttek haza, egyszer csak látogatóba régen az "öreg János", az argentínai rokonok azonban igen, lakást is vettek Budapesten, és haza is járnak rendszeresen, a gyerekeik is.

A család nagyobbik része elmenekült 48-ban illetve 56-ban. Főleg Kanadába, de páran USÁ-ba, Nyugat-Európába. Haza senki nem jött. Változó anyagi helyzetben élnek, de vannak köztük multimilliomosok (hidroplán, a Karib-térségben átvészelt telek stb).

Magyarul van, ahol a második generáció sem tud már, van, ahol csak a harmadik nem.

Van, aki kuvaszokat tartott Kanadában, és nagyon magyarosra csináltatta a farmját.

Vannak, akik járnak Magyarországra, állampolgárságot is kértek, szeretnek itt lenni. Vannak, akik sosem voltak.

Sokszor elmélázok a sorsukon... Szétszakadt a család, sokszor testvérek soha többet nem látták egymást... Itthon koncepciós perek, börtön, kitelepítés, vagyonelkobzás, megfigyelés, karrier derékba törése... Megértem, hogy leléptek, de azt is, hogy a nagyszüleim maradtak... Mindkét döntés pokoli nehéz lehetett.

Aki elment, földönfutó menekült volt. Átszöktek a határon életük kockáztatásával. A semmiből kellett elindulniuk idegen földön, száműzöttként... Nekem beleszakadna a szívem, ha el kellene mennem a hazámból...

Nagynéném Ausztráliába ment, rendesen meggazdagodott, pedig csak takarított-bébiszitterkedett. Most nyugdíjas, egy hatalmas házban él.

Anyám féltestvérei Amerikába mentek, velük már nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, de nagyon jól megvannak.

Mamám ismerősei és a távoli rokonok közül is többen Amerikába mentek, nekik nagyon megy ott a szekér, harmadunokatesóim most költöztek ki hozzájuk. Volt köztük vízvezetékszerelő és orvos is szóval vegyes társaság.

Nekem a keresztapám hagyta el kényszerből az országot.

A nullán kezdte, de néhány évtized alatt odáig jutott, hogy az USA akkori (Nixon) elnökével került nagyon jó barátságba.

Természetesen ekkorra, már elképesztően gazdag volt!!!

Milyen érdekes a neved, kérdező:)

Nekem az anyai nagypapám lépett le. 19 éves volt, és nyakába vette a világot, gyalog indult el, végül Belgiumban kötött ki. Amennyire én tudom, ez nem afféle "vissza se nézek" szökés volt, inkább csak világot akart látni, kalandokat keresett, nem hiszem, hogy egy kósza gondolaton kívül volt olyan terve, hogy ott fog maradni örökre. Bányában dolgozott, megtanult franciául (sajnos mára elfelejtett, pedig szívesen megtanulnék tőle), szerzett jó pár nyugati holmit, meghódított pár belga női szívet, majd hazaért. Hozzátenném, hogy igen jó pasi volt fiatalkorában, mint egy filmcsillag Hollywood fénykorából - egy (egyébként elég csinos) nőt annyira meghódított, hogy eljött volna vele Magyarországra (mekkora sokk lehetett volna szegénynek...). Végül aztán megismerkedett a nagymamámmal, összeházasodtak, gyerekük lett, aztán a gyereküknek is gyerekük, most pedig a dédunokájukat várják. Imádom, nagy azc az öreg<3

Elmesélek egy történetet. Magyar orvos diszidált Ausztráliába. De nem fogadták el az orvosi diplomáját. Mit tett?

Beült az iskolapadba hogy ujra lediplomázzon.

Egy napon tartja a tanár az órát orvosi könybvől amit a kezében tart,

a diák megszólal:

- Elnézést tanárúr, de abban a könyben nem úgy van leirva az amit mond.

- Dehogynem, igy van.

- De nézze csak meg olvassa el ujra!

Tanár elolvassa, s meglepődik:

- Igaza van, tényleg elnéztem, na de honnan tudja ezt maga?

- Én irtam azt a könyvet...