Velem van a baj, hogy unom a síránkozók állandó nyafogását?

Van egy haverom, akinek megvan mindene, amivel boldog tudna lenni, de ő állandóan jajjgat és semmi sem jó neki. Makk egészséges, a szülei együtt vannak és boldogok, neki mindig van pénze, barátai, "rajongói", de egész nap azt kell hallagtni a suliba, hogy neki Galaxy okostelefon kell, de a szülei nem veszik meg neki ő meg nem akarja elkölteni a pénzét. Meg hogy jövő nyáron Olaszországba menjenek nyaralni vagy bulgáriába... és egyéb ilyen dolgok. Én örülök, ha nyáron el tudok menni valamelyik strandra pihenni 1 napot, és hogy kapok 1 pár zoknit a családomtól karácsonyra, de mégis tudom értékelni az életet és azt amim van. Sose voltam nagyravágyó, erre ez a h*lyegyerek meg egész nap erről magyaráz. Már elegem van belőle. Szerintetek?