Szerintetek egy egyedülálló 30 év körüli fiatal elköltözzön a szüleitől?

30 és 30 között is óriási különbség van.

Van, aki már 12 éve dolgozik ennyi idős korában, más pedig még épphogy kikerült az iskolapadból és az első állásában próbál helytállni.

Nyilván nem ugyanakkora megtakarítással rendelkezik a kettő.

A másik pedig:

aki otthon él az már nem is számíthat önálló felnőttnek?

Akkor se ha csak a lakhelye közös a szüleiével, ám minden másban teljesen független?

Akkor bizony a szüleim se nőttek még fel. :)

Ők se költöztek el.

3 generáció lakik egy házban.

Tőlünk keletebbre pedig még inkább jellemző az ilyen megoldás. Van, ahol nem szégyen a "mamahotel", hanem elvárás. Először az idősebb támogat, majd fordul a kocka.

"aki otthon él az már nem is számíthat önálló felnőttnek? "

Pontosan. Amíg közös konyha, közös számlák vannak, közös mosás és stb., és a "fiatal" lakása egy szoba, addig nem önálló. Az, ha a felső/alsó szint teljesen különválasztott, önálló konyhával, fürdővel és mindennel, teljesen más kérdés.

"Akkor bizony a szüleim se nőttek még fel. :)

Ők se költöztek el.

3 generáció lakik egy házban. "

A többgenerációs házakat és az 1 szobában kuksoló 30 éveseket azért ne vegyük egy kalap alá. És azt se felejtsük el, hogy 20-30 éve, amikor a szülők előtt ott állt az elköltözés lehetősége, még normális volt, hogy a férfi szüleinek házában (ha az elég nagy volt) él az ifjú pár. Ma már nem az.

"Tőlünk keletebbre pedig még inkább jellemző az ilyen megoldás. Van, ahol nem szégyen a "mamahotel", hanem elvárás"

Aztán? tőlünk keletebbre, Romániában 160 euró a minimálbér (45 ezer ft), most akkor az is követendő példa?

"Pontosan. Amíg közös konyha, közös számlák vannak, közös mosás és stb., és a "fiatal" lakása egy szoba, addig nem önálló. Az, ha a felső/alsó szint teljesen különválasztott, önálló konyhával, fürdővel és mindennel, teljesen más kérdés."

A konyha egy olyan albérletben is közös, ahol egy szobát bérelsz. Mégis önálló az egyén csak mert nem a szüleivel, hanem egy idegennel osztja meg a lakhatási költségeket?

Közös számlák szintúgy. Összeköltözöl valakivel, közösen fizeted a számlát. Ha a szüleiddel közösen fizeted, akkor már nem vagy önálló?

Közös mosás... miért lenne közös a mosás?

Egy 5 kilós mosógépet nem olyan nehéz csak a saját ruhákkal megtölteni.

És tévedsz. Nem többgenerációs házról van szó. Külön fürdő adott, de konyha nem.

És az is igaz, hogy már csak az egyik nagyszülő él, és már "gondozott" állapotban.

Azért mert ha elköltözöl és csak egy szobát bérelsz, akkor is magadra keresel, magadat tartod fenn, magad után takarítod, magadnak fizeted be a számlát, stb.

Az otthon lakó fiataloknál ez az esetek 90%-ban így zajlik:

Anyuka főz, elmosogat, takarít, számlát befizeti helyettük, bevásárol...maximum ha jóindulatúak hazaadnak valamennyit ennek felében, esetleg kitakarítják a szobájukat.

Akárhogy is kapálózol, az, hogy 30 évesen valakinek még nincs igénye személyes térre és önállóságra az a saját defektjét bizonyítja csak. AZ ilyen ember nem felnőtt, hanem gyerek felnőtt testben. Képtelen magáról gondoskodni.

Kapálózni? Távol álljon tőlem!

Olyan emberrel viszont nehéz társalogni, aki csak azt hiszi el, amit lát, saját maga tapasztal.

Éltem külön is, nem is keveset. Mindkettő "módihoz" tapasztalatból tudok hozzászólni.

"Az albérlőtársad nem fog neked vacsorát főzni"

De igen, én is rá.

Itthon viszont nem fordul elő. Ha bármelyikünk valami különlegesebbet főz, akkor megkínáljuk egymást, de ennyiben ki is merül.

Hűtő szintúgy. Külön polc, nincs nyúlkapiszka egyik részről sem.

"otthon anyának a keze alá dolgozol"

Valóban? Ez nekem új. Már csak azért is, mert én vagyok a tisztaságmániás. Amikor nem éltem itthon, félévente bátyámmal együtt glancoltuk ki a lakást, különben eltűntek volna a por és kosz alatt. Fizikailag képtelenek már a rendes takarításra.

"nem fog erkölcsileg elítélni, ha egyszer-egyszer becsípve mész haza vagy épp pasit viszel fel magadhoz"

Egyik se fenyeget. Albérletben sem fordult elő. Egyetemistaként voltam részeg utoljára.

"Amíg a szülőnél laksz, csomó olyan dolgot is betartasz, amit egyedül sose tennél."

Teljesen a saját szabályaim szerint élek itthon is. Az értékrendünk ugyanaz. Talán csak többet takarítok. Nem csak magam után, hanem utánuk is.

De legalább spórolok és nem úgy, hogy vadidegenekkel lakom.

Nem állítom, hogy minden 30 körüli hasonló módon él a szüleivel, de nem kellene általánosítani.

Nézd, kedves 80%-os. Rajtad kívül látszólag mindenki úgy gondolja, hogy a szülőknél élés nem önállóság. Amit csinálsz igenis kapálózás.

Az, hogy te nem adsz a szüleidnek a főztödből és ők sem neked, viszont az albérlőtársat méltónak tartod erre, egy dolog - az esetek 99%-ában ez nem így van.

"Fizikailag képtelenek már a rendes takarításra." - Ez sem egy általános jellemzője a legtöbb anyának, inkább a tisztaságmánia és az, hogy a gyerek helyett is kitakarítanak. A nyugdíjas, rokkant, vagy egyéb módon sérült szülők egyedi eset, és nem tartozik ide.

A becsípést meg a pasizást hagyjuk, aki 30 évesen otthon él, annak egyébként sincs párkapcsolata.

"Teljesen a saját szabályaim szerint élek itthon is. Az értékrendünk ugyanaz. "

Értem, tehát otthon ha nincs kedved 3 napig mosogatni, akkor azt szó nélkül nézik, valamint nem zavarja őket, ha este 11-kor akarsz mozizni a nagyszobában a kanapén, valamint az sem, ha pl. hétvégente áthívod a haverokat egy házibulira. Ahogy az sem zavarja őket, ha a szobában eszel, ha széthagyod a levetett ruháidat, ha nem pakolsz el magad után - tudom, te tisztaságmániás vagy, így ilyet nem teszel, a szüleid meg az elmondásod szerint vagy igénytelenek, vagy mozgásképtelenek, így ezek a helyzetek sosem fordulhatnának elő - főleg hogy bulizni sem szoktál alkoholt sem fogyasztasz és gondolom 11-ig még sosem maradtál fenn, annyira tökéletes vagy, sőt, ha igen, akkor is betartod a csendet 9 óra után. NA az iróniát félretéve egy normális fiatal NEM ILYEN! Igénye van személyes térre, személyes szokásokra, ritmusra, stb., ami a szülői házban egy bizonyos kor (kora huszonévek) után kellemetlenné válik! Ennyi. Az, hogy vannak olyan kevésbé felnőtt vagy kevésbé igényes lelkek, akiknek megfelel a szülői ház és annak szabályai, egy dolog. A normális eset továbbra sem ez.

"De legalább spórolok és nem vadidegenekkel lakom"

Erről annyit, hogy egy jólelkű fiatal, ha otthon lakik is hazaad 20-30-at segítségképp a szülőknek, ha van keresete. 20-ból már Pesten is lehet garzont bérelni, talán még a rezsi is kijön 30-al nyáron, télen ez persze több. Magyarán a költségek kb. ugyanannyira jönnek ki, szóval ez igencsak sz*r kifogás.

"Nem állítom, hogy minden 30 körüli hasonló módon él a szüleivel, de nem kellene általánosítani."

Ne haragudj, de amikor az emberek 90%-a azonos módon csinál valamit vagy vélekedik valamiről, akkor helytálló az általánosítás. Nyilván vannak különleges esetek, amikor a 30 éves "fiatal" azért nem költözik ki, mert a súlyos beteg szüleit ápolja és nem akarja intézetbe adni őket, vagy hasonló indokok, azonban ha ilyen akadályozó tényező nem áll fenn, akkor igenis kijelenthetjük, hogy akinek 30 évesen nincs igénye az önállóságra, az nem egészen felnőtt. Hogy miért? Mert az emberek 90%-ának már van rá igénye ilyenkor. És ilyen arányoknál nem a 90% a hülye, hanem a 10.

Öö... miért is? Az értékrend fogalma nem azt jelenti.

"lusta és kényelmes vagy"

Mert spórolok egy külön lakásra?

Hamarabb jön össze így az ára, mintha teljesen egyedül laknék.

Egyébként nem vagyok 30, harminc körülit írtam, de mire lejár a lakáskasszám, annyi leszek.