Nem bírom én ezt már (? )
Depresszióval küzdök. Néha jobb, néha rosszabb, most épp rosszabb. Valószínűleg a közelgő vizsgaidőszak stressze miatt, nem tudom. Kicsit el vagyok maradva a munkával, de még pont be tudnám hozni úgy, hogy ne legyen belőle baj - és ekkor mintha körülöttem mindenki megérezte volna, hogy valami nincs rendben velem, ők is rátesznek egy lapáttal. A párommal összevesztünk; igazából viszonylag sűrűn veszekszünk mostanában, mert én egyre kevésbé tűröm, hogy nem tudja betartani a dolgokat, amikben még az előző viták során megegyezünk (de mindig megegyezünk és kibékülünk, még sose volt olyan probléma, amit ne oldottunk volna meg, ez sem olyan.. csak kell egy kis nyugi most nekem)... Ennek okán, és hogy nyugodtan tudjak haladni a szakdogámmal, hazaköltöztem anyámhoz pár napra. De ő sem bírja megállni, csak mondja a gonosz megjegyzéseit, erőlteti belém, hogy felesleges és szar ember vagyok, csak mert nem teljesen úgy csinálom a dolgaimat, mint ahogy azt ő elképzelte anno, mikor még vele laktam és tudott rám hatni. Nem szereti a vőlegényem, bántja őt is, ahol tudja. Nekem ez rosszul esik, egy idő után nem bírom tovább és leállok vele is veszekedni. Hasonlóképpen vagyok apámmal és nagyanyámmal is. Barátokkal most nem igazán tudok találkozni, nem érnek rá, messze vannak, épp nincs pénzük, van fontosabb dolguk is, mint engem összekaparni, stb.
Csak egy kis nyugalomra vágyom, erre mindenki a torkomnak ugrik... Nem tudom hova mehetnék, ahol békén hagynak, ahol nem feszült hangulat fogad. Tavaly is ez volt, akkor volt egy idegösszeroppanásom, elrontottam pár vizsgát és az lett a vége, hogy 2 hónapig nem beszéltem a családommal. Nem akarom, hogy megint ez legyen.
válasza:Megértelek, nem lehet egyszerű. Annyit tudok javasolni, hogy tanulni ülj be egy könyvtárba. Aki negatív, aki folyton bánt, azzal én lazítanék a kapcsolaton.
A vőlegényeddel meg légy türelmes.
válasza:Szegényem, hát, az jutott neked, hogy én vagyok az első válaszolód. Legalábbis más választ eddig nem láttam.
Hasonlókat átéltem én is, teljesen meg tudom érteni, amit érzel. Anyámmal nekem is rengeteg harcom volt, néha ma is, időnként olyanok voltunk, mint egy hangos olasz família. Igazából ő sem tudta sosem elfogadni, hogy nem vagyok sorbanállós, mindig meg kellett küzdenem a magam igazáért, a döntéseimért, és általában mindig csak egy mondattal tudtam leszerelni: "én megértem, te mit, miért mondasz vagy szeretnél, de akkor te miért nem érted azt, amit én mondok, vagy szeretnék? és miért nem fogadod el? miért ne lehetne jó másképp, mint ahogy te csinálod?"
Talán segíthetne a helyzeten, ha te is következetes lennél, és nem hagynád, hogy összeroppantsanak azzal, hogy nem hisznek benned. Te magadban higgy, ez a legfontosabb, mert nincs olyan, amit te ne tudnál megcsinálni, amit más is megtett. Ennek csak a kishitűséged lehet akadálya.
Nézd, én elköltöztem albérletbe, akkor is, ha mindenki hülyének nézett, hogy hogy fogom eltartani magam. Mikor lett párom, hülyének néztek, hogy otthagytam az akkori munkámat, mert mást akartam csinálni. Azt is hülyeségnek titulálták. A párom tartotta a hátát, nehéz volt, de kitartottunk, és ma mindenki azt mondja, jó, hogy így döntöttünk. A munka is bejött, amiért váltottam. Szeretem és csinálom. Azt hiszem, az első tényleg az, ha magadban hiszel, mert mások is kénytelenek előbb-utóbb azt elhinni, amit te sugárzol magadból.
A depresszió azért más tészta, szerintem nem vagy az, akkor nem ismernéd el. Egyszerűen csak állandó lehangoltságban élsz, és ettől beteg a lelked. Hitesd el a lelkeddel, hogy sikerülhet, képes vagy rá. Gyógyítsd meg, és ne hagyd, hogy ebbe mások belepiszkáljanak, a lelkedhez és az identitásodhoz semmi közük, még anyudnak sem!
Én két dolgot biztosan tudok már és alkalmazom:
csak olyannal állok kapcsolatban, akivel kölcsönösen szükségünk van egymásra;
és, ha senki nem húz ki engem a gödörből (amit mellesleg nem is várok, mert kevés erre alkalmas egyén lenne), akkor megfogom a hajam, és magam ráncigálom ki saját magam, mert más nem fogja megtenni.
Talpra kell állni, különben folyton a földre nyomnak. Próbálj meg kevesebb mindent a lelkedre venni. Tudom, nehéz, de tanulható.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!