Akit másik nőért hagytak el, de már volt kisgyerek, hogy alakult a történetetek? Visszament vagy a nővel maradt?

Hatos tök értelmeset válaszolt, lehet nem pont a kérdésre, de abszolut ide tartozik a téma. Kis rávilágítás a dolgokra. Ami nagyon is hasznos lehet a kérdezőnek, még ha sokan értetlenkednek is.

Kérdésre válaszolva. Miattam hagyta el a párom a feleségét. Már a gyerekcsinálás előtt bimbózott a szerelem, de nem gondoltuk hogy komolyra fordul. Végül házasságmentés céljából csináltak gyereket, de mint a hatos is leírta, ami sosem működött azt nem is lehet helyrehozni. Másfél éves volt a kisfiú amikor szétköltöztek. A nő még reménykedett, visszafogadta volna a páromat, annak ellenére hogy tudta csalja, de neki mindennél fontosabb lett volna a látszat, hogy ők igazi család. De ez kevés a boldogsághoz. Nem ment vissza a párom. Egy ideig még fájlalta, hogy nem sikerült a családot megtartani, de idővel letisztultak a gondolatok, és hálás hogy ki tudott lépni abból a borzalmas kapcsolatból. Szóval a másik nővel maradt. Ennek már 7 éve.

Itt fordított a helyzet, mi költöztünk el a gyerekkel.

Kórházba kerültem toxémiával, naponta fél órára bejött, vagy annyira sem, és akkor is csak azt mondogatta, fáradt, és megy dolgozni (taxis volt, éjszaka dolgozott). Odaadtam neki a bankkártyámat, hogy fizesse ki az albérletet, pótolja ki a pénzt. Ehhez képes a kórházban folyamatosan jöttek az sms-ek, hogy veszi fel a pénzeket, amíg teljesen le nem ürítette. Aztán meglett a gyerek, mielőtt hazamentünk volna, megkértem anyukámat, menjen át hozzánk kitakarítani, mert biztos voltam benne, hogy a férjem a saját mocskába fetrengett egész végig... És így volt! Mire mi hazaértünk a gyerekkel, anya már 3 órája takarított, és még mindig úszott a lakás. Nem érdekelt semmi, pihenni akartam, és letusolni. Másnap jött a doktornő, felírt csomó receptet, fürdetőket, krémeket, ilyesmit. A spórolt pénz, amit otthon tartottunk, eltűnt, és persze "ő azt sem tudta, hogy ott volt". Rá 1 héttel jött a tulajdonos, hogy nincs kifizetve a novemberi bérleti díj. Ez már nekem nagyon sok volt, de nem szóltam semmit, felvettem hitelt, és kifizettem mindenkit...

Eztán én szépen otthon voltam a gyerekkel, ő meg vagy nem volt otthon, vagy ha itthon volt, akkor aludt. Aztán már nem is dolgozott, csak aludt. Olyan apró hülyeségekért volt képes 2 napon át lelkileg terrorizálni, hogy miért tettem hagymát a rakott krumpli aljára, meg ilyenek. Ő nem csinált semmit, de elvárta, hogy finanszírozzam a napi cigarettáját, meg a sörét, és cserébe csak a b*sztatást kaptam. Munkakeresés címszó alatt egész nap a TV-t nézte, és a telefonját nyomkodta.

Februárban bejelentettem, hogy el akarok menni. Megfenyegetett, hogy a gyereket nem vihetem el, meg hogy átvágja a torkomat, meg társai. Végül áprilisban sikerült különköltözni, mikorra 380 ezer forint hitel volt a nevemen, az idegeim romokban álltak, és a férjemet, akivel egészen eddig egyszerűen csak "képtelen voltam együtt élni" úgy meggyűlöltem, hogy gondolni sem bírok rá.

Azóta kitették az albérletből (mivel nem fizette), néha előbukkan, hogy elmesélje nekem, mekkora sz*r ember vagyok, mert szétszakítottam a családot, és megfosztom a gyereket az apjától - akitől sosem tiltottam el - de már ez is hidege hagy. Máskor úgy szokott keresni, hogy próbáljuk meg újra, de én még egyszer nem akarom őt eltartani GYED-ből ezért a viselkedésért cserébe....

Megbántam? Csak azt, hogy egy ilyen emberrel vállaltam gyereket, mást nem.

28/L

A 3. személy nem ribanc,csak az új reménybeli partner.

Ne mást gyűlölj és nevezz ribancnak csak mert Te képtelen voltál szeretni és úgymond megtartani ezzel az exed.