Normális, hogy a 21éves lányom 2hónap után se tudja a szakítást kiheverni?

Anyaként írom, nem vagy könnyű helyzetben.

Normális. Hosszú volt ez a kapcsolat, a gyászidőszak is tovább tart. Mert gyászként fogja fel, ami jogos is, hiszen összetörtek az álmai, a szíve, lelke.

Hagyd, néha simogasd meg, öleld át, mond neki, hogy bármiben segítesz, de ne telepedj rá, ne sajnáld Te is. (tudom, ez a legnehezebb)

Karácsonykor ezek még jobban fájnak. Talán javul az ünnep után ez is. Minden jót Nektek!

Normális.

Én 11 éve nem tudom túltenni magam a szakításon az igazival. Már akkor is tudtam, h ő az, és most az élet még be is bizonyította.

De ne aggódj, majd a lányod is nyitni fog előbb-utóbb. Lesz más neki, de ha tényleg az a fiú volt az igazi, akkor örökké fájni fog ez neki. Mikor én beszélek édesanyámnak az exről, mindig megrökönyödik, h még mindig tartjuk a kapcsolatot és még mindig jelen vagyunk egymás életében????

Emellett egy boldognak látszó kapcsolatban élek, mert muszáj, és az élet megy tovább...

Rendbe fog jönni a lányod!

34/N

Előző,ez nagyon szomorú.Sajnálom.

Kérdezőnek: Kell még néhány hónap a kiheveréshez és az még a jobbik eset.Legyél mellette,támogasd,ettől többet nem tehetsz.

Ha visszaszámolok a lányod még szinte gyermekként ment bele ebbe a kapcsolatba,szerelmesen álmokat kergetve....

Míg kortársai buliztak,élték legszebb fiatal éveiket,ő ehelyett "lekötötte magát.Most a szeretett fiú szakít vele...-Teljesen termés reakció,hogy" összedőlt a világ"-számára. Szeresd őt.-Semmi mást nem kell tenned.Csak érezze,hogy rád számíthat.A véleményeddel most óvatosan,inkább apró tanács élettapasztalat. Ha úgy érzi neki csak ez az egyetlen fiú az igazi,akkor meg ne szomorkodjon mert még visszatérhet,talán évek múlva.-De nem úgy,hogy ő közben tönkre teszi magát és emészti a szomorúság.Talpra kell állni idővel,eljárni otthonról,úszni,sportolni,bowlingozni,vagy csak egy jót sétálni.Ha van kutyája sokat segíthet,-minden feszültséget old a jelenlétük.Ha viszont súlyosbodik a dolog és nem bírja túltenni magát ezen az állapoton kérjetek segítséget szakembertől,de ezt is neki kell éreznie,akarnia.

Teljesen normális. Kivált akkor normális, ha nagyon komolyan vette a kapcsolatot, az hosszú ideig tartott és akkor, ha már volt - főként kisgyermekkorban - vesztesége. Pl. szeretett nagyapa, apa, nagybácsi halála, vagy válás stb.

Úgy tudsz neki a legokosabban segíteni, ha békén hagyod. Síja ki magát, gyászoljon. Könyvek, filmek, zene - minden jó ilyenkor, ami neki segít. De neki kell saját magának kiválasztania, hogy önmagának mi segít.

Ha fél év múlva is a padlón van, ha romlanak a jegyei vagy a teljesítménye (iskolában vagy ha dolgozik, akkor a munkahelyén), ha rémálmai vannak, ha rosszul alszik vagy alig alszik, ha sokat fogy vagy hízik rövid idő alatt, ha teljesen magába zárkózik, akkor ESETLEG megpróbálhatod, hogy FINOMAN megpendíted neki, hogy van segítség.

Nem kókler és pénzéhes "gyászfeldolgozók", hanem tisztességes szakemberek. Pl. ifjúsági pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus.