Hogy tud az ember megbocsátani magának 20 elmulasztott évet?

http://www.youtube.com/watch?v=cAhNSHNyGd4&list=PL7EC734CC4B..

http://www.youtube.com/playlist?list=PL7EC734CC4B276E4F

Első kérdés: mennyiből kell levonni azt a 20 évet? Mert ha most 60 vagy, akkor olyan nagy változásban nem reménykedhetsz, ami az értelmesebb életvitelt jelenti. 60 évesen sokszor eszébe juthat az embernek, értelme volt ennek így, ahogy volt?

Ha 40-ből vonod ki a húszat, akkor még nagy a lehetőség előtted. De ehhez neked is sokat kell tenni. Szerethetővé válni, hogy te is szerethess. Hinni abban, hogy a gyermek nem csak nyűg, hanem az élet értelme,az életünk folytatása, s olyan nevelést adni neki, hogy életünk öröme is lehessen. Társ? Fele-fele.Legalább annyit feccölni a kapcsolatba, amennyit elvárok a társamtól. Hű de nehéz. Meg kiválasztani ezrekből jó szemmel azt, aki méltó arra, hogy a másik felem legyen, s én is méltó vagyok hozzá. Értelmes, hasznos élet? Hát ez a világ, ami most van körülöttünk, éppen az értelmes, hasznos élet ellen dolgozik, mert nincs is szükség értelmes, hasznos emberekre. Tudnod kell, mitől leszel harmóniában önmagaddal. Becsülöd-e a tudást, a korrekt viselkedést, a másokhoz való udvarias közelítést, a viszonzás nélküli segítést. Ez sem könnyű, és nem megy aktivitás nélkül. A legrosszabb, amit tehetsz: merengeni az elmulasztott éveken.

Ne rágódj a múlton, ha egyszer az volt a sorsod, akkor annak a 20 évnek a tapasztalatait viszed magaddal tovább, vagy adod tovább a náladnál fiatalabbaknak. Egész biztosan volt értelme annak is, nem biztos, hogy minden világossá válik előttünk már akkor, amikor történik!

Mindegy hány éves vagy, a lényeg, hogy legyenek terveid! Elérhető, megvalósítható terveket szőjj, és dolgozd ki a megvalósítás lépéseit is!

De tibeti tanítás szerint, vigyázni kell:

"Aki egyik szemét mindig a távoli célon tartja, könnyen elvétheti az oda-vezető lépést"

Vagyis tudod, mit akarsz elérni, de elsősorban a mával foglalkozz, majd az elvezet a jövőhöz.