Akik nehéz anyagi körülmények között, apa nélkül nőttek fel, komolyan úgy gondolják, hogy jobb lenne, ha nem is élnének?

Anyukám egyedül vállalt, 18 éves vagyok.

Megfordult e bennem, hogy jobb lenne ha nem élnék? Nem.

Az viszont igen, milyen jó lenne, ha lenne apám, vagy, ha nem kellene azon aggódnunk, hogy miből fizetjük ki a rezsit, nem lennénk elmaradva.

Én nem vállalnék tervezetten egyedül tervezetten gyereket.

Egyetértek az elsővel.

Apa nélkül nőttem fel, ma már boldog családos anyuka vagyok, és amikor mély ponton voltam akkor sem fordult meg ilyesmi a fejemben.

Akik az öngyilkosságra gondolnak szerintem nem az apjuk és/vagy a szegénység miatt.. Annak más oka van.

Én anya nélkül nőttem fel.

Eszembe sem jutott hogy jobb lenne nem élni ezért, de tény hogy rengeteg hátránya volt hogy nem volt anyám, csak apám. De az apámra ma is büszke vagyok, és nagyon szeretem. Ő igyekezett kárpótolni mindenben..

De az abortusz más kérdés. Ott sokan nem azért tanácsolják az abortuszt mert esetleg az apuka lelép és az anyuka egyedül marad. Hanem a leírt vagy elmondott szituációk miatt. Én sem szülném meg a gyerekemet ha minden nap a hitelezőkkel marakodnék, ha magam sem eszek már napok óta, ha csak azért élek hogy robotoljak.. Ilyen világba, ilyen nyomorúságba vétek egy gyermeket is beletaszítani. Ha nem tudom legalább a legszükségesebb dolgokat megadni a kis életnek akkor ne is szülessen meg. Annak semmi értelme hogy a karomban egy éhes szájjal állok a posta előtt a segélyre várva.. Ez nagyobb önzőség, és kínzás mint egy abortusz.

Én is apa nélkül nőttem fel, nekem megfordult a fejemben. Nehéz volt, mikor fogta magát és lelépett és soha egy fillérrel nem segített gyerekkoromban, akkor sem, mikor beázott a tetőnk télen, anyu csinálta meg a férfimunkákat is, ő meg sütkérezett külföldön a tengerparton. Meg hát fáj, hogy eldobott, holott semmit nem tettem, még kicsi voltam.

Emiatt nagyon félek, hogy nekem is ilyen férjem lesz, mert hát anyu se tudta előre, mert állandóan mondogatta, hogy mennyire szeretne gyereket (engem), figyelmes volt vele, aztán bekattant, mikor kicsi voltam, mert rájött, hogy hoppá, már hárman vagyunk, nem csak ő egyedül.

Ezt nyilván senki nem is így értette!!

Ez így kicsit olyan "kiforgatod a szavakat"-dolog, mert senki nem azt mondta, hogy ha felteszed ezt a kérdést, akkor emberek százai fognak írni, hogy "igen, jobb lenne nem is élni".

Az abortuszt ilyen esetben azért javasolják, mert gyakorlatilag megpecsételődik így a nő és a születendő gyerek sorsa is, rossz esetben egész életükre, jobb esetben egy átmeneti időre.