Az embereket úgy látszik zavarja, hogy csendes vagyok, és be is szólogatnak. Változnom kellene, vagy fogadjanak el így?

sz.rd le őket, de komolyan :D én is ilyen vagyok, ezt hívják INTROVERTÁLT embernek. persze az, akinek dől a száján a sötétség, ezt sose fogja megérteni.

nekem is kevés barátom, bizalmasom, van, de ők jóban-rosszban ott vannak, szeretnek, és én is őket. hülyékre meg köszönöm szépen, nem vágyom, van belőlük elég.

ha gátlásos vagy, azon lehet apránként változtatni, de ha természetednél fogva visszahúzódóbb, akkor örülj, hogy nem vagy egy idegesítő, rámenős szóf.só. én az ilyen emberektől készülök ki, nem a csendesektől.

Ha te ilyen vagy, akkor ne zavarjon az, hogy mások mit gondolnak rólad. Minden ember más és más, az egyik csendesebb, a másiknak folyton szájmenése van, ha van mondandója, ha nincs.

Úgy látom hogy te nem tudod eldönteni, hogy azt szeretnéd, hogy foglalkozanak veled, vagy attól félsz.

Az emberek nem faggatnak senkit órákig, mert zavarja őket a csendesség - ezt te csak hiszed. Van, amikor egy csendes ember csendessége mögött egy egész belső világ van, amelyben ő maga kiválóan elvan, és van, amikor egy butácska, jelentéktelen ember azért csendes, mert maga is tudja, hogy szürke, és azt a látszatot karaja kelteni, hogy "biztosan van valami" a csendessége mögött, fejtsék meg mások. Holott nincsen.

Van olyan ajtó, ami mögött csak a puszta fal van, nem pedig egy kincsekkel megrakott terem.

Nem kell változnod senki kedéért, csakis a magad épülésére és akaratából. De azt tudd: egy csendes emberből soha nem lesz a szöges ellentéte, csak akkor, ha már baj van vele, nagy baj.

Őrülj, ha megakarnak fejteni, és jóindulatúak, sokakra a környezetük csak kínos kérdéseket tesznek, vagy furcsálkodva néznek, hamar feladják, és nem szólnak hozzá. Te őrülj, ha kiváncsiak a "csendedre", talán azért érzed erőltetettnek az elején, mert sose nyíltál meg és abban a tévhitben élsz, hogy senkit sem érdekelhet az amit mondanál, magadat ítéled el ezzel, ami sz*r, nem csoda ha sokan elítélik az ilyen embereket.

Vannak olyanok akik csak kicsit csendesek, ők érdekesek a környezetük számára,pl volt ilyan osztálytársam, akit nagyon szerettek, szimpatikus személyiség volt, magas volt, és elég szép, a barátaihoz képest nem beszélt annyit, halk hangja volt, de mégis olyan természetesnek tűnt, aki mindenkit lesz*r és magabiztos.

Vagy alapból nincs amit mondj, vagy társaságban áll el a szavad(a gondolataiddal együtt)?