Most kibéküljek a barátnőmmel, vagy ne?

Egész nyári szünetben szinte alig láttuk egymást, mert vagy én nyaraltam messze, vagy ő. Aztán mikor végre mind a ketten itthon voltunk, akkor hívtam, de ő mindig fáradt volt,vagy otthon kellett segítenie vagy valami. Egyik nap felhívtam hogy rá ér-e,ő azt mondta, hogy nem. Később rá olyan 2 órára,gondoltam átugrok hozzájuk, és a b.nőm nem volt otthon,anyukája csak annyit mondott,hogy XY-nal elment a városba. Na itt nekem betelt a pohár, több mint 7 éve a legeslegjobb barátnők voltunk, és a "legjobb barátnőjére" nem ér rá?!?!, de mással eltud menni akárhova. Meg egyszer megbeszéltük,hogy sátrazunk náluk, és akkor hívtam, és mondta hogy túl fáradt most nevetni. Meg állandóan kitalált valamit,hogy csak ne találkozzunk. (sztem) De nekem még mindig ő a legjobb barátnőm,lassan másfél hónapja,hogy összevesztünk. És én még majdnem elbőgöm magam,mikor a régi szép emlékekre gondolok. Meg párszor láttuk is egymást, de csak így kocsiból,akkor is majdnem öltük egymást a szemünkkel. Nem rég egyik barátnőmmel találkozott egy buliban, és a b.nőm meg kérdezte őt,hogy hogyhogy nem velem van, és csak annyit válaszolt,hogy: "mostanába nem vagyunk jóba,meg ha akartunk volna talizni akkor mindig valamelyikőnknek közbe jött valami,de mégis engem hibáztat mindenért". Hát persze hogy őt hibáztatom,mer mikor megmondtam neki a frankót,hogy hát kössz hogy a legjobb barátnődre nem érsz rá,mással eltudsz menni csak azzal jött hogy: Most az a bajod hogy egyszer elmentem vele a városba? HÁT INKÁBB AZVOLT A BAJOM HOGY HAZUDOT...

Nagyon hiányzik. Mit tegyek? És beszéljek vele? ,és ha igen,akkor gondoltam msn-en beszélek vele mer hogy egyáltalán mit lép,hogy neki mik a tervei, de hogyan kezdjek hozzá?

Előre is köszönöm!!!!