Miért nem érti meg anyu, hogy bizonyos értéktárgyaimon nem vagyok hajlandó túladni?

Nem vagyok már olyan kisgyerek, én elmondtam neki, hogy szívesen beszállok pénzzel. Azt mondta erre semmi szükség nincsen. Van néhány törött, javíthatatlan fehérarany fülbevalóm, ezeket is odaadom erre a célra szívesen, ezekhez különösebben nem köt semmi, de hát grammban mérve azt is mondhatnánk, hogy ez semmi.

Van egy nyakláncom is, amit imádtam, 10 évig éjjel nappal a nyakamban volt, de sajnos teljesen tönkrement. Mindig azt terveztem, hogy egyszer majd beolvasztatom és csináltatok belőle egy újat. Nem szeretném csak úgy beadni valahova, ez van. Akkor inkább megtámogatom anyu "projektjét" pénzzel, nincs ebből probléma, csak ne akarjon számomra fontos emlékeket leadatni velem. Néhány ékszerem már csak egy utolsó kis darab egy szerettemből. (pl. a nagyim eljegyzési gyűrűje, vagy a dédimtől örökölt medál, nem is tudom mennyit érnek, de az eszmei értékük számomra felbecsülhetetlen)