Mit csináljak, hogy ne érezzem magam egy darab fának? (Eltört a lábam, ágyhoz vagyok kötve).

Csak az a baj, hogy fenékig érő gipsszel nem nagyon tud az ember normálisan ülni sem, tehát egy tolószék, vagy jó gurulós szék, ebben az esetben nem jelent megoldást. Ellenben a trabant igen, vagy idős, labilis embereknek van olyan botja, aminek a vége 3 felé ágazik, így ad némi stabilitást is. Anyukám is trabanttal közlekedett anno, amikor be volt gipszelve "nyakig". Segítségre szorult ebben is, főleg amíg kikel az ágyból, de már azt is sikerként könyvelte el, hogy legalább a wc-ig eltud menni, bár elég fura pózokban végezte a dolgát rajta. :)

Arról nem is beszélve, hogy jó fél óra elment egy pisivel, tehát még nem is unatkozott feltűnően. :D

Az, hogy fölösleges vagy... Szerintem azért van a család és azért vannak a barátok, hogy ott legyenek egymásnak, ha gond van. Te is körbe ugrálnád a szeretteidet hasonló helyzetben, inkább légy hálás, hogy vannak ilyen emberek körülötted! :) Köss magadnak egy sálat, avagy egy tavaszi kardigánt a nagy unalmadban. De egy gobelin képet is kivarrhatsz 3-szor mire meggyógyul a lábad, esetleg puzzle, hímzés, gyöngyfűzés, kreatívkodj kicsit! :)

Rossz érzés másokra rászorulni (én is utálom), de gondolj arra, hogy ezek az emberek azok, akiken te is bármikor segíthetsz, ha rászorulnak. Ez oda-vissza működik. Úgyhogy ne legyen lelkiismeret-furdalásod, felesleges. Az, hogy segít neked valaki, nem azt jelenti, hogy hülye vagy, béna vagy, rossz vagy, hanem csak azt, hogy nem vagy egyedül.

Ha pedig el szeretnéd foglalni magad, hasznossá szeretnéd tenni magad, valamilyen kézzel végezhető tevékenységet javaslok, amit fekve is lehet csinálni.