Teljesen tanacstalan vagyok. Meg csak meg sem jelent az eletemben es maris mindent felforgatot? .

En is a ferfit valasztanam (es valasztottam is), ettol fuggetlenul megmaradt egy kulonleges kapcsolat az exemmel. a ket pasi total mas, ugyanaz mint nalad. a ferjem a FERFI, az exem a porgos, bulizos pasi. nem lehet oket osszehasonlitani. de en mar nem leszek fiatalabb, csaladra, biztonsagra vagytam, nem bantam meg :)

szerintem csak azert vagy igy raporogve a dologra, mert mar regen voltal otthon, ez valami uj lesz most. (marmint izgi, hogy az ex mit akar)

Egy apróság: Nem értem, miért kell a pasikat felosztani egy nyugodférfi és egy bulisszerető csoportra. Ennyire azért nem vagyunk feketék és fehérek, meg lehet találni azt az embert, aki kielégíti minden igényedet.

Egyébként: Gyere haza. Találkozz az exeddel. Ne hagyd, hogy megcsókoljon, hogy szerelmet valljon, hogy akármibe berántson, kész helyzetet teremtsen, ultimátumot adjon! Csak sétáljatok egyet az utcán, beszéljétek meg az elmúlt éveket, kivel mi van.

Ez bőven elég arra, hogy közben érezzétek, hogy ki hol tart az életében, a lelkében. És magatokban is tudjátok majd ezeket értelmezni. Nem szabad előhozni, hogy 'mi lett volna', egyelőre magatokat rakjátok rendbe, ne forgassatok fel semmit!

Utána menj vissza a pasidhoz és tölts el vele egy hónapot! És akkor vakard a fejed, hogy kivel hanyadán állsz.

Elég fontos szerintem megadni az időt és a lehetőséget mindenkinek. Előbb vagy utóbb biztosan találkozol az exeddel és nevetséges is lenne, ha bújkálnál előle. Képesnek kell lenned kezelni az ilyen helyzeteket és meg kell ismerned magadat, hogy ilyenkor mit gondolsz, érzel.

Én is találkoztam már hosszú idő után volt szerelmekkel és pontosan tudom, hogy olyan, mint egy gyomorszájonrúgás egy görbe este után. De meg kell ezt tapasztalni, mint ahogy azt is, hogy idővel rájössz: Nincs olyan az életben, hogy 'mi lett volna,ha..'. Döntést hozol, továbblépsz. Persze az ember lelke nem felejt, de mire is emlékezik? Arra, ami évekkel ezelőtt történt, abból is csak egy kivonatra.

Ez a pici emlék megtévesztő, mert nem azonos azzal, aki volt az adott ember számodra és depláne nem azonos azzal, akivé vált azóta. Nekem volt olyan, akiben teljesen csalódtam, de volt olyan is, aki még mindig egy izgalmas és vonzó nő. Csak éppen nem ő kell nekem. De ettől még a kapcsolatunk különleges és soha nem múló és ha lesz rá lehetőségem (ő is messze lakik), akkor szeretnék még vele kettesben időt tölteni, még jobban megismerni, megosztani vele bensőséges gondolatokat, talán még ennél is többet. De nem vele akarom leélni az életemet és soha nem hagynám ott érte azt, akit szeretek.

A választás ügyében: Ha hazajöttél, gondold át a jelenlegi kapcsolatodat. Hogy elég jó-e. Tényleg ezt akarod-e. Az elmondásodból azt érzem, hogy logikusan végiggondolva ezzel a pasival tervezel és lehet is, de nem elég tervezni, érezni is kell. Ha ez nincs meg, akkor inkább váljatok el békében és keress mást. De szerintem semmiképp ne menj vissza az exedhez. Közhely, hogy az újramelegített leves nem jó és nem is szeretem ezt a közhelyet, de valami hasonlót gondolok: Ha a múlt miatt akarsz újra összejönni valakivel, akkor keservesen csalódni fogsz, visszajön az összes régi frusztráció az adott kapcsolatból és plusz még változott és egészen más, mint amit szeretnél. Kell az egy kapcsolat kezdetén, hogy igazán szívvel-lélekkel tudj benne hinni és ne terhelje ezt semmi.

Ja és a duplázó-hívőknek ajánlom: Gondoljátok végig, hogy mit szólnátok, ha a párotok egyik nap közölné, hogy egy másik városban is van családja és esetleg mostantól inkább csak velük él. Vannak nők és férfiak, akiknek adott pillanatban belefér az életükbe, hogy lazán kezeljék a szexet és a kapcsolatokat és ezt őszintén megmondják a mindenkori partnernek, ezzel nincs semmi baj. De valakinek szóval, tettel azt ígérni, hogy TE vagy a párom és aztán egyszer csak két malomban őrölni... görénység.