Szerintetek egy tinédzsernek nem kellene otthon segítenie? Ne vegye ki a részét a házimunkából?

De igen. Egy gyereknek nem kell annyi különórát a nyakára rakni (még ha Ő szeretné is), hogy este 9-ig kelljen tanulnia miatta, hanem max 1 különóra és így bőven van ideje szabadprogramra otthoni segítésre is. Pl nálunk a lányom takarítja a szobáját, szó nélkül mindent megcsinál benne. De ezen felül akármire megkérjük azt is segít megcsinálni. Természetesen rengeteg szabadidős tevékenységet is csinálunk együtt,hiszen így eloszlanak a feladatok, több idő jut a másikra!

A szülőknek is munka mellett kell rendetraknai, akkor a gyerek is tud segíteni a tanulás mellett! ez egyértelmű!

rendetrakni

Az a helyzet, hogy ha valaki nem neveli kicsi korától kezdve arra a gyereket, hogy segítsen otthon, tiniként eszébe se fog jutni, mert "majd anya megcsinálja, azért van". A szülők többségétől ez nem elvárás, aztán meg csodálkoznak, hogy nem nő fel varázsütésre a gyerek huszonévesen se, hanem hazahordja a szennyest akkor is, ha már külön él.

Én gimiben legkésőbb 2-ig voltam suliban. Az első két évben utána egyből hazamentem, nem jártam különórára soha, az utolsó két évben pedig mikor már együtt voltunk, akkor a barátomhoz mentem suli után és este mentem haza általában 8-10 között. A tanulást lerendeztem nagyjából 1 óra alatt (háziírásban kimerült a dolog). Nyáron 16 éves koromtól dolgoztam, de nem minden nap, egy héten kb. 3 napot, a többi időt a barátommal töltöttem vagy otthon, vagy nyaralni mentünk, kirándultunk, strandoltunk. Ezután elkezdtem a főiskolát, ahol már hosszabb napjaim vannak, de átlagosan 5 körül már itthon vagyok, pontosabban vagy itthon, vagy a barátomnál. Ez az állapot tart jelenleg is. Soha nem takarítottam még ki a szobámat. De soha nem is kértek még meg rá. Nem végzek itthon semmi házimunkát, nem sepertem még fel, nem nyírtam füvet, mosogatni sem szoktam, mert ott a mosogatógép. Főzni és sütni szoktam de ezt önszántamból, mert imádom. A mosógépet nem tudnám beindítani, teregetni sem teregettem még soha. Mert így neveltek, hogy nem kell. A szüleim sem szakadnak bele a házimunkában, nem panaszkodnak, hogy mindent rájuk hagyok. A mosást édesanyám megcsinálja 1 héten egyszer, mert annyi idő alatt gyűlik össze annyi szennyes, hogy adagonként érdemes legyen beindítani a gépet (fehérek, feketék, kékek, pirosak, stb.). A teregetést szintén megcsinálja. A kerti munkákat, szerelnivalókat édesapám csinálja. Takarítónőt fogadtak, mert nagyban megkönnyíti a dolgukat, de persze ha sürgős takarítani való van (pl. kiömlött valami, behordtuk a sarat), azt anyum megcsinálja. Hogy mi lesz velem később? Az, mint mindenki mással. Lesz saját lakásom, önálló életem, rá leszek kényszerülve, hogy magamra mossak, takarítsak. Ezzel én teljes mértékben tisztában vagyok. Nem fog rámrohadni a szemétdomb, attól, mert senki nem csinálja meg helyettem. De itthon nem kell megcsinálnom, mert nem várják el, nem mondják, nem kérik, mindenkinek így a természetes. És a porszívózásnak meg a rendrakásnak semmi köze egymáshoz szerintem. Attól, hogy soha nem fogtam még porszívót a kezemben, tudok rendet tartani, és tartok is. Nem mondom, hogy nem fordul elő, hogy szétdobálom a cuccaimat, de aztán azokat el is pakolom magam után, hisz a takarítónő dolga nem az, hogy rendet rakjon, hanem tisztán tartsa a házat. A rend megtartása a mi dolgunk, de szeretjük is a rendezett környezetet, ezért ez szintén természetes számunkra. 19/L