Mit csinálnátok a helyemben? Én is utasítsam el édesanyámat?

18 vagyok, tesóimmal élek. Szeretnék majd egyetemre menni suli után. Diákmunkákat vállalok, ezzel segítek, bár az albérletbe nem nagyon tudok beszállni, de legalább ami nekem kell azt megveszem. Úgy látom, hogy a még tanuló tesóim is meg tudnak normálisan élni egyetem mellett, mert több lehetőségük van munkát vállalni (nekem kötöttebb az időbeosztásom). Egyikőjük már nem tanul, ő az aki fizeti az én részem is. Anyukámnak van jó pár hibája ezért is költöztek el korán ők is, illetve én is ezért léptem le hozzájuk. Most úgy látom próbál változni, felvetődött hogy éljünk együtt. Nem tudom hogy akkor tudnék e egyetemre menni, mennyi pénz kellene. De ha nem segítek akkor esélyes, hogy ő sem tud megélni, mivel most már egyedül van. Szeretnék neki segíteni, mert szerintem mindenkinek jár még egy esély, neki is. Viszont tesóim hallani sem akarnak róla. Az egyik elég csúnyán ordítozott velem, milyen hálátlan vagyok. Valahol igaza van. De nem rossz indulatból akarom azt tenni amit. Másik két tesóm azt mondja hallgassak rájuk. Oké hogy ők idősebbek tőlem (bár nem sokkal), de attól még szerintem az a baj velük,hogy túl elvakultak, elutasítóak, nem akarnak változtatni a kapcsolatukon. Amihez joguk van, de szerintem nem kötelező nekem is ezt tennem. Félek, hogy tényleg rám is haragudnának, és látom, hogy ha egyszer ők bepipulnak nincs visszaút. Őket sem akarom elveszíteni. De anyukámat sem. Illetve nem tudom van e értelme az egyetemnek. Mindenki azt mondja mostanában nincs. Nem tudom veszítenék e vele, ha inkább elkezdenék dolgozni normálisan érettségi után.