A szüleim nem hagynak békén! Már úgy idegesitenek! Mit csináljak?

Tudod én nagyn örültem volna, ha az én szüleimet is ennyire érdekli, mi van velem. Én ezt soha nem kaptam meg.

Ha annyira idegesít, akkor eléjük állsz mikor kérdezgetnek és megmondod, hogy most ne kérdezgessenek mert idegesít, majd elmondod ha olyan van. Lehet kérdezni de hagyjanak levegőt is venni.

Ilyesmi jutott eszembe. 20/L

Lehet, hogy félreérted őket, és ami téged idegesít, az valójában a legnormálisabb emberi dolog. Úgy hívják: beszélgetés. Ezt szokták csinálni azok az emberek, akik szeretnek valakit,(pl gyerek, barát, ismerős )és kiváncsiak a véleményére, vagy pusztán arra, hogy milyen a kedve, mit csinált aznap, mit enne, hová készül este, stb...

Ne idegeskedj, válaszolj nekik. Sőt, megpróbálhatsz te is kérdezni tőlük, biztosan nem lesznek idegesek. Lehet, hogy idővel még örülni is fogsz, hogy van akit érdekelsz és beszélgetni szeretne veled.:-)

Nem tudom hány éves lehetsz, de most képzeld el a szüleidet. Az eddig édes, aranyos, velük is foglalkozó gyerekük elbújik, nem akar válaszolni ha kérdezik, mogorva stb. Csak nincs valami baja? Lehet, hogy beteg... Vagy fiú/lány van a dologban? Nem megy valami a suliban? Rossz társaságba keveredett? Úristen, lehet, hogy szed valamit?

A szülő munkaköri leírásában van az aggódás, bár ezt néha tényleg túlzásba viszik. Beszélgess velük, azért kérdeznek, mert érdeklik, hogy mi van veled. És ez a jó! Finoman is meg lehet nekik mondani, hogy te már nagyobb vagy, több magányra vágy, most éppen olyan egyedül lehetnéked van, de majd este, holnap, vacsi közben beszélgettek. :)

1. Legyél felnőtt, állj a lábadra és költözz el.

2. Kérd, hogy adjanak állami gondozásba.

3. Talán gondolj rájuk is és beszéljétek meg, hogy ki, mit és hogyan képzel el a jövődet, életedet illetően. Azért, mert a jelen helyzet valószínűleg abból alakult ki, hogy nem beszéltek eleget. Ők nem biztosan tudják, mi van veled és féltenek valamely dologtól okkal v. ok nélkül. Vannak olyan dolgok, amik fiatal fejjel nem tűnnek veszélyesnek, de bekövetkezésük teljesen más életpályára tehet. Beszélgessetek, pl. mitől féltenek/kérdeznek/stb., egészen pontosan miért kell odafigyelned a dologra azaz milyen következményektől akarnak megóvni, stb.

Ha az 1-2-es nehezedre esik, akkor bevallhatod magadnak, hogy igenis rájuk vagy utalva és nem pótolhatók, ill. amilyen idegesítőek, akkora űr keletkezne az életedben, ha valamilyen balesetben elvesztenéd őket.

Még annyit, hogy mai ifjakként úgy képzelitek: a szülő etessen, ruházzon, pénzeljen és békén hagyjon, pontosabban ilyen automata, nem esik rosszul, ha ezek után lepattintják?

Vagy amivel töltitek az időtök, arról velük beszélni ciki/égő/nem kéne tudniuk semmiképp? Nem gondolod, hogy aki nem csak látott becsinálni, de hónapokig-évekig ki is pucolt belőle, az a nagyobb kori problémáid/ügyeid kapcsán is lehetne olyan megértő, amilyen egy korodbéli sem?

10:24-es (10:33-as) véleményével tökéletesen egyet kell, hogy értsek. bár én is csak egy 20 éves lány vagyok és nekem is volt 14 éves koromban egy olyan időszakom, mikor elkezdtem más városba suliba járni, stb.. viszont az biztos, hogy a mostani 14-15 évesek egyetlen problémája az, hogy túl sok az "igaz barát", akikkel mindent msn-en meg sms-ben beszélnek meg. míg a szülő, aki (bár sablonos, de tényleg) csak a legjobbat akarja (jobb esetben) a gyerekének, mindig ott van/volt/lesz. akkor is, ha az "igazbarát" leszar, mert pl. bejött a képbe egy másik "igazbarát", vagy egy csaj/pasi. míg anyádnak elmondod, hogy terhes vagy, és ő megpróbálja a legjobb tanácsot adni, és akkorsem elfordulni, ha esetleg becsúszott, a barátnő/barát elmondja egy másiknak, másnap persze a fél suli/város rajtad röhög.

természetesen, ha állami gondozásban élnél, mert anno egy kukából szedtek volna ki, mert ugye anyukád annyira törődött volna veled, nem beszélve arról, hogy nem egy ember szidná anyukádat és téged is, mert az állam tart el 18 évig (azaz mi).

vajon melyik a jobb?

télen hazamenni egy meleg otthonba, ahol kaja van, meg minden, amire szükséged van, vagy azon gondolkozni, hogy hogy szökj meg valahonnan, ahol nincs senkid?

így gondolj erre, és nem úgy, hogy zaklat valaki. hidd el, lehetne ennél sokkal rosszabb is, még úgyis, hogy vannak szüleid. mert vannak, akiket vernek, és szinte diktatórikus szabályok szerint kell élniük.

örülj, hogy csak kérdeznek, és nem parancsolnak.:)