A közös kassza mellett miért azok szoktak hangosabban érvelni, akik a párjukhoz képest rosszabbul keresnek?

Azért, hogy aztán kiírhass róla egy heves vitákat keltő kérdést. (sorban a 64.-et ezen a héten.) :))

Egyébként pedig: ide jórész nők írnak. A nők többnyire kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Ezt a kettőt összeteszed, és rájössz, hogy itt a nők érvelnek, akiknek mellesleg kevesebb a fizetésük általában. Nincs ebben semmi számítás. (legalábbis általában.)

Másfelől az együtt élők körében még mindig ez az elfogadottabb, ennek van értelme. A házasság gazdasági közösség is(és igen, valóban sokan visszaélnek ezzel), ráadásul, ahol már gyerek is van, aki közös, ezért az ő létét finanszírozó összegnek is célszerű közösnek lennie. Nem hiszem, hogy olyan bonyolult.

Egyébként pedig akinél ez olyan borzalmasan nagy fejtörést okoz, annak ajánlom, hogy állapodjon meg bizonyos százalékban, (legyen mondjuk 10%), hogy az a fizetéséből megmarad magának, a többit meg összedobják. És akkor mindenki arányosan vállal részt a kiadásokban és fizetésarányosan is költhet magára. Felesleges körülményeskedni.

(nő, helyesbítek: lány)

azért elég sok kivétel van, köztük pl én.

kevesebbet keresek mint a párom, mégis én kértem, h maradjon külön a kassza, nem lenne arcom az ő pénzét költeni a saját dolgaimra. illetve az amolyan luxusnak mondott apróságokra mint ruha, smink, barátokkal összeülés, kozmetikumok.

a kajára-rezsire összedobjuk a pénzt, arra az enyém fele is pont elég, max nekem kevesebb marad a cicomázásra :) és megtakarításra. nem zavar, soha nem zavart.

a házasságot is pont ezért nem pártolom, hiszen akkor közös lenne minden, úgy, hogy azt a részt nem szeretném közössé tenni, de a papírról nem lehet kihúzni azt a sort. ez van. dupla macerát meg nem akarok, lsd. esküvő, és előtte házassági szerződés.

Nekifutunk még egyszer :)

Én nem tartom megvalósíthatónak a külön kasszát egy családban. Hogyan? Hogy mennek nyaralni, vesznek házat, akármit? Hogy vállalnak gyereket?

Ha ugyanannyit keresnek akkor persze meg lehet ezt oldani, de akkor semmi értelme a különnek, mert az ugyanolyan mint a közös. Ha meg az egyik ötször annyit keres mint a másik akkor a előző kérdéseimre adjon valaki választ.

Szépen hangzik az, hogy mindent feleznek, ami marad az elkölti aki megkereste. De mi van ha az egyik keres 100at, a másik 500at. Rezsi, kaja: 200. Ebből aki 100at keres az kifizeti a részét nem marad semmire. Ő nem megy akkor a családdal nyaralni? Sosem lesz új ruhája stb: Persze lehet arányosan de akkor megint ott tartunk hogy az egyik tartja a másikat. akkor az nem közös kassza? :)

Nálunk ha szigorúan vesszük, én keresek többet. És én nő vagyok. De nálunk is közös a kassza. Mindkettőnknek ugyanannyi a zsebpénze, amiből vesszük magunknak a cigit, a többit arra költhetjük amire akarjuk.

És tényleg igaz, hogy ide legtöbbet nők írnak. Ezért mondják el ők a közös kassza előnyeit.

Őszintén szólva nem tudom, kedves 5.!

Nekem sose volt opció az, hogy egyikünk majd ötszörannyit keres, mint a másikunk, és bevallom őszintén nem is tartom egészségesnek egy kapcsolatban az ilyen szintű különbséget, mert pont ugyanilyen patthelyzetek alakulhatnak ki, mint amit vázoltál.

Én abból a helyzetből indulok ki, amit tapasztalok, reálisnak látok: 10-40 ezernyi különbség a két fizetés közt. Így szó nincs arról, hogy az egyik eltartaná a másikat, de ha úgy is érzi, hogy "eltartja", kárpótolja őt ezért az, hogy magára is több pénze jut, mint a másiknak. (Már ha egy családban megengedhető az ilyen mértékű garasoskodás)

Gondolom az én kérdésem ihlette a kérdésed... :) :)

Most komolyan, miért fáj neked annyira, hogy a nagyon jól kereső férjem mellett (bakker kb a 10-szeresét keresi, mint én, pedig én sem minimálbért kapok) nem érzem magamat szarul, hogy többet költök egy hónapban, mint amennyi a fizetésem? Komolyan el kéne hagynom, csak mert nem tudnám a felét fizetni mindennek? Vagy hogy gondolod? A jóban-rosszban (tudod, a házassági eskünél) az a jóra is vonatkozik.

Bocs, hogy van egy normális, rendes, kedves párom, aki mellett nem kell az év 365 napján arra gondolnom, hogy jajj, félre kell tenni, mert mi lesz, ha elhagy? Vagy nem kell szarul éreznem magam, mert merészelek drága, márkás ruhát venni magamnak is (nem csak a gyerekeknek, meg neki).

Miért fáj az, hogy vannak olyan nők, akiknek többet keres a párjuk, mégsem érzik megalázva magukat? Szerintem iszonyú önző dolog lenne, ha azért nem mennénk például külföldre nyaralni, mert én nem tudom kifizetni a felét. Vagy én maradjak otthon?

5ös vagyok. Persze számomra sem volt ez a cél.

De mi van ha így alakul? Akkor azért szakítson valaki mert a másik többet keres? Ez hülyeség lenne szerintem.

De nem is ez volt a kérdés. Ilyen esetekben szerintem lehetetlen a külön kassza.

Ha meg 10-40 ezer a különbség akkor felesleges, mert közös kasszánál is ugyanazt csinálnák mint így :)