A közös kassza mellett miért azok szoktak hangosabban érvelni, akik a párjukhoz képest rosszabbul keresnek?

Nálunk a férjem keres jobban (sokkal jobban), és együnk részéről se merült fel, hogy ne legyen közös kassza. Igaz, a bankszámlánk nem közös (szintén egyikünk se akarja), de az anyagiakat mindig megbeszéljük, nincs az, hogy a te pénzed, vagy az én pénzem. Az én számlámról megy a pénz a gyerekek megtakarítására, a többit pedig a férjem fizeti - együtt járunk bevásárolni. Ahogy a nyaralásokat is ő állja, mert neki kötelezően van SZÉP kártyája. Nekünk nem kellett érvelni a másiknak, teljesen egyértelmű volt, hogy így alakul. A férjem nagyon jól tudja, hogy mire elég a gyed, így ha hónap végén nekem kell egy nagyobb bevásárlást, vagy valamit intéznem, szó nélkül ad rá pénzt, nem kell kérnem. Szerintem két ember azért házasodik össze, hogy együtt boldoguljon. Nekünk nagyon fontos, hogy a gyerekeinknek tegyünk félre, mert nem tudjuk, hogy fognak suliba járni, meg ilyenek.

Viszont szerintem az nem közös kassza, amikor valaki szó nélkül odaadja a másiknak a teljes fizetését, aztán azt se tudja, mi lesz vele. Mi mindketten nyomon követjük a pénzt, és fixen megvan, hogy mennyit teszünk félre egy hónapban. 28N

És ilyenkor fel sem merül a férfiakban, hogy egy nő adott esetben ugyanannyit, vagy többet dolgozik feleannyi pénzért? Ha egyenlő lenne a helyzet, és nem lenne ennyire szörnyű a munkaerőpiac Mo-n, akkor nem azon kellene gondolkoznia senkinek, hogy vajon mi lesz következő hónapban.

Nem is beszélve arról a kiszolgáltatott helyzetről, amit egy-két gyermek vállalása okoz... Akkor is probléma a közös kassza, amikor a nő egész napos felügyeletet vállal a csöppséggel - jó esetben - havi 20 000 - 30 000 forintért? Ekkor is probléma, hogy ki fizeti a rezsit, meg a kaját?

Mindig felháborít az ilyen kérdés, mert egy nő sokszor végigrobotolja a hetet ugyanúgy, mint a férj, de neki nem áll meg a munka, mikor hazaér. Persze, időnként van házimunka a férfiak részére is, de azért a takarítás, mosás, főzés, mosogatás, gyereknevelés sokkal inkább áthárul a nőkre. És az otthonteremtést, a házvezetést ki fizeti meg? Senki. De a kényelmet és a finom ételt minden férfi elvárja.

Akkor talán nem ilyen nagy gond, ha nem minden nőnek telik arra, hogy mindennek a felét kifizesse.

És mielőtt kapnék a fejemre, a férjem 20 000 forinttal keres többet nálam.

Utolsó, én teljesen átérzem, amit mondasz. Szerencsére engem megbecsül a férjem, és azt is észre veszi, ha kimerült vagyok, szó nélkül segít, stb. De sajnos nem egy olyan ismerősöm van, aki megbánta (!), hogy kisbabát vállalt a férjével, mert a végkimerültségig hajszolja magát és a férje emberszámba se veszi. Elválni fél, mert a munkahelyére nem várják vissza, a gyereket se akarja csonka családban neveli és reménykedik, hogy jobb lesz a helyzet, ha a gyerek nagyobb lesz.

Egyébként én nem értem, hogy miért jó a közös kassza. Megfelezik a rezsit? A közös házban? Vagy a másik nevén lévő házban? És ha a másik nevén van a ház, akkor én ne is adjak pénzt a felújításra? De hát benne élek... Vagy ráírják a tojásra a nevüket, mint a koliban, mert a feleség piskótának vette? Nyilván kisarkítom ezzel a tojásos példával a dolgot, s egy házasságban is szükség van arra, hogy legyen "enyém" és "tied", de sajnos vannak olyan férjek, akik a cirka 250 ezres fizetésükről úgy gondolkoznak, hogy "enyém", Az asszony meg a 70 ezres gyedből fizesse a számlákat, főzzön vacsorát és vegyen magának valami szépet... Az ilyentől az agyam elhajítom!