Mit tegyek most már ebben a helyzetben? Hogyan lehetne helyre hozni? Annyira el vagyok keseredve. (bocsánat, ha hosszú)

A helyzet összefoglalva az, hogy Édesapámmal soha nem volt túl jó viszonyom. Szüleim még kiskoromban elváltak, 8 éves voltam, amikor olyan lehetetlen helyzetbe hoztak, hogy válasszak közülük. Akkor Anyukámat választottam és ez egy életre megpecsételte a kapcsolatom Apámmal. Rengetegszer felhozta azóta is nekem. Mindig úgy éreztem, hogy nem fogok tudni neki soha megfelelni, akárhogy igyekszem, mindig tökéletesen maximalista volt, ha a bizonyítványomban egy 4-es volt, akkor azt hozta fel, nem pedig megdicsért a többi 5-ösért. Amikor kitűnőre diplomáztam, annyit fűzött hozzá, hogy azért ne bízzam el magam, dolgozzak tovább. És még nagyon nagyon sokminden, mindig csak kritizálni tudott mindenért.

Életemben először most éreztem, hogy büszke rám, amikor megszületett a kisfiam. 24 éves vagyok, most fél éves a babám. Odavolt az unokájáért, amikor Pestre mentünk család-barátlátogatóba mindig nála laktunk 1-2 hétre, berendeztek nekünk a barátnőjével egy szobát kisággyal, mindennel. Annyira jól esett. Amikor ott voltunk, nevettünk, végre nem kritizált, hanem érdeklődött, örömmel játszott a kisfiammal. Mondtam is a páromnak, hogy annyira jól esik, hogy végre ilyen jóban vagyunk Apuval!

Erre történt valami. A párja amúgy a szomszédjában lakik. Amikor a nagy márciusi hóesés volt, éppen ott voltunk Apumnál, de ő elutazott vidékre. Úgy volt, hogy átmegyünk Anyukámékhoz, de egyedül voltam a gyerekkel, telis tele volt a kocsi hóval, így felajánlotta Anyukám, hogy odajön a fűtött kocsival, elviszi a babát, és én majd utánuk megyek. Amíg összekészítettem a gyereke, Anyukám bejött az előszobába. Erre átjött Apám párja, és már akkor látszott neki, hogy nem tetszik valami. Kiderült, hogy utána egy hétig hívogatta Apám, hogy én ezt hogy képzelem, hogy odahívom Anyut, nem vagyok tekintettel rá, nem tartom tiszteletben, hogy ők 15 éve együtt vannak stb.stb. Mielőtt hazaindultunk volna (pár nappal ez után), átjött és elkezdett velem veszekedni és rámöntötte az egészet, hogy én ezt hogy képzelem. Felébresztette a babám, aki ott sírt, ő egyre jobban oktatott, veszekedett, kiabált, én magyaráztam, hogy lehet, hogy ők 15 éve együtt vannak, de Apáméknak meg van 2 közös gyerekük és most már egy közös unokájuk is, elkerülhetetlenek ilyen helyzetek és nem értem, hogy mirét kellene magyarázkodnom azért, mert idehívtam az Édesanyám segíteni, ráadásul nem is az ő lakásába, hanem Apáméba, amihez talán nekem is van közöm (ott nőttem fel)! Szó szót kövtett, egyre jobban kiabált, a gyerek egyre jobban sírt. 5x kértem meg normálisan, hogy hagyja abba, nem tette, mígnem megelégeltem, és rákiabáltam, hogy akkor most azonnal takarodjon el innen, ha nem tudja abbahagyni, mert ezt nem fogom tovább eltűrni, hogy valaki így ordibáljon a gyerekem mellett úgy, hogy egyre jobban sír.

Mi hazajöttünk, a nő meg szakított Apámmal emiatt. Egy hétig itthon sírtam, hívogattam Aput, hogy hogy van, nagyon szarul éreztem magam, de mondom, ha egy 15 éves kapcsolatnak ilyenért vége, akkor ott más gond is van. Aztán Apám a fejemhez vágta, hogy ismét elrontottam az életét, köszöni szépen. Azóta nem beszéltünk. Ennek már lassan 3 hónapja. Ők persze egy hét után kibékültek. Nekem elapadt a tejem, megviselt ez az egész, sokat sírtam, aggódtam érte, de velem mégsem beszél. Múltkor felhívtam, hogy hogy van, de lerázott egy perc alatt. Kiderült, hogy a húgomat sem hívja azóta, azelőtt napi rendszerességgel skypeoltunk. Most arra sem kíváncsi, hogy mi van az unokájával. Iszonyatosan fáj, de nem tudom, hogy mit tehetnék.

Elnézést, hogy ilyen hosszú lett, de ki is akartam magamból írni ezt az egészet.