A párom nagyon agresszív természetű, főleg ha iszik. Akkor elég egy rossz szó és máris pofon jár érte. Hogyan segíthetnék neki, hogy ne igyon többet?

Tehát inkább maradsz és tűröd a verést. Ugye azt felfogtad, hogy NEM FOG VÁLTOZNI?

Ha elhagyod, annyi történik, hogy utána mást fog verni, talál másik palimadarat.

[link]

Olvasgasd ezt, szerintem magadra fogsz ismerni. Egyúttal elolvashatod, mire számíthatsz néhány éven belül.

"3.4. Az erőszak ciklusa

Lenore Walker pszichológus (Denver, Egyesült Államok) éveken

át tanulmányozta a bántalmazó párkapcsolatokban lezajló

folyamatokat. Az ő elmélete az „erőszak ciklusának” fogalma,

amely segít megérteni az ilyen kapcsolatok dinamikáját. Walker

szerint az erőszakos párkapcsolat egyfajta körforgás-jellegű,

ciklikus mintázatot követ, melyben három jól elkülöníthető szakaszt

figyelhetünk meg: a feszültség felgyülemlésének szakaszát,

az erőszakkitörést és a „mézeshetek” szakaszát. (Lásd az

ábrát a 45. oldalon.)

A feszültség felgyülemlésének idején a kapcsolatban egyre

sűrűsödnek és súlyosbodnak a súrlódások: a férfi mindenben

hibát talál, mindenbe beleköt, esetleg szóban bántalmazza part44

nerét. A nők elmondják, ilyenkor úgy érzik, mintha tojáshéjon

járnának, esetleg próbálnak mindenben megfelelni partnerük

vélt és valós elvárásainak, hátha ezzel csökkenteni tudják annak

idegességét. Ez a feszültség egészen a férfi erőszakos kitöréséig

növekszik, majd az erőszakcselekményben „oldódik”.

Az erőszakkitörés történhet szóban vagy tettlegesen, lehet

egy pofon vagy akár a nő gyerekek előtti megerőszakolása. A

bántalmazást követően az elkövető nemegyszer mélységes megbánást

mutat: bocsánatot kér, kedvesen és szeretetreméltóan

viselkedik, fogadkozik, hogy ilyesmi soha többé nem fordul elő,

és ő nagyon szereti a nőt. Ebben a fázisban az udvarlási időszak

kedvességei is megjelenhetnek apróbb vagy értékes ajándékok,

virágcsokor, bonbon vagy ékszerek formájában, ezért ezt az időszakot

néha a „mézeshetek” kifejezéssel szokták jelölni. Mint

Walker kimutatta, ez a „békülési” szakasz alapvetően fontos a

nő lelki ellenállásának megtörésében. A „mézeshetek” szakaszt

tovább bonyolíthatja a férfi esetleges alkoholizálása is, amikor a

fogadkozások között az ivás abbahagyása és a szaksegítség keresése

is megjelenik az ivás miatti mélységes bűntudattal keveredve.

Ezt az átmeneti szakaszt ismét a feszültség felgyülemlésének

időszaka követi, és így tovább.

A ciklikusságon túl a folyamat további jellemzője, hogy a

megjelenő erőszak idővel súlyosbodik, eszkalálódik. Egyrészt a

szakaszok időben egyre gyorsabban követik egymást: míg a

kapcsolat elején egy-egy erőszakos jelenetet többhónapos időszak

is elválaszthat egymástól, addig később ezek akár mindennapossá

is válhatnak. Másrészt az erőszak foka is egyre súlyosabbá

válik. Az első alkalmakkor az elkövető pusztán szavakkal

bántja a nőt, ám az évek során egyre durvább módszereket alkalmazhat.

Az eszkaláció néha a nő „véletlenszerű túlveréséhez”

45

vezet. Ilyenkor számos periratban olvasható, hogy a bántalmazó

enyhítő körülményként próbálja feltüntetni a nő évek óta tartó

verését: „Máskor is kibírta, nem értem, most mi történt. Nem

akartam megölni.” Sajnálatos módon ezzel az érveléssel egyes

ügyészek és bírók is azonosulnak, és az éveken át tartó súlyos

bántalmazás számos ítéletben enyhítő jellegű körülményként

jelenik meg.

Érdemes ugyanakkor tudni, hogy nem minden bántalmazó

párkapcsolat írható le a fenti modell segítségével. Az érzelmi és

gazdasági erőszakot a bántalmazó sokszor folyamatos és állandó

stratégiaként használja, ezért ez mindennapi normává válhat,

amely mindenfajta ciklikusságot nélkülöz.

Ebből kiemelném ezt a részt:

"A

bántalmazást követően az elkövető nemegyszer mélységes megbánást mutat: bocsánatot kér, kedvesen és szeretetreméltóan

viselkedik, fogadkozik, hogy ilyesmi soha többé nem fordul elő, és ő nagyon szereti a nőt. Ebben a fázisban az udvarlási időszak kedvességei is megjelenhetnek apróbb vagy értékes ajándékok, virágcsokor, bonbon vagy ékszerek formájában, ezért ezt az időszakot néha a „mézeshetek” kifejezéssel szokták jelölni. Mint Walker kimutatta, ez a „békülési” szakasz alapvetően fontos a nő lelki ellenállásának megtörésében. A „mézeshetek” szakaszt tovább bonyolíthatja a férfi esetleges alkoholizálása is, amikor a fogadkozások között az ivás abbahagyása és a szaksegítség keresése is megjelenik az ivás miatti mélységes bűntudattal keveredve. Ezt az átmeneti szakaszt ismét a feszültség felgyülemlésének időszaka követi, és így tovább. "

19-es vagyok.

Látom nem érted, akkor másképp válaszolok!

Hogyan segíthetnél neki, hogy ne igyon többet?

Mondd meg neki, hogy pia helyett verjen inkább téged!

Aztán ha agyonvert téged börtönbe kerül, és akkor tényleg nem fog inni.

De hiába tépjük itt a szánkat.

Sok boldogságot!!!

Nézd, azt is összegyűjtötték, mik azok a TIPIKUS kifogások, amivel a nők saját magukat maradásra bírják. Hányban ismersz magadra?

"Az alábbiakban összeállított lista a bántalmazott nők indokaiból

idéz, akik arra próbáltak magyarázatot adni, miért maradtak a

bántalmazó kapcsolatban:

ANYAGI FÜGGŐSÉG: „Ki tartana el engem és a gyerekeket? Nincs

jövedelmem, a saját fizetésemből nem tudnánk megélni.”

A GYEREKEK: „Egy erőszakos apa még mindig jobb, mint ha

nem volna apjuk.”

FÉLELEM AZ EGYEDÜLLÉTTŐL: „A férjem azt mondja, hogy még

egy számlát sem tudok egyedül befizetni. Mihez is kezdenék

egyedül?”

SZERELEM: „Szeretem a férjemet, hiszen azért mentem hozzá.

Amikor nem erőszakos, akkor nagyon jó ember.”

HŰSÉG: „Ez nála valami betegség. Ha béna vagy rákos lenne,

akkor sem hagynám el.”

SAJNÁLAT: „Sokkal gyengébb, mint én, szüksége van rám. Nélkülem

nem tudna élni.” „De hát olyan beteg. Ha mellette maradok,

jobban tudok neki segíteni.”

IDENTITÁS: „Képtelen vagyok úgy élni, hogy nincs mellettem

férfi. Félembernek érzem magam. Mi értelme egyedül az életnek?”

TAGADÁS: „Annyira azért nem rossz a helyzet. Más nőknek

sokkal nehezebb.”

KÖTELESSÉGTUDAT, VALLÁS: „Amikor hozzámentem, azt ígértem,

hogy mellette maradok, amíg a halál el nem választ.”

SZTEREOTIP NEMI SZEREPEK: „Ez a nők sorsa, én sem kívánhatok

jobbat.” „A feleség dolga összetartani a családot.”

FÉLELEM A FÉRFI ÖNGYILKOSSÁGÁTÓL: „Azt mondta, megöli

magát, ha elhagyom.”

BŰNTUDAT: „A férjem szerint én vagyok a házasságunk megromlásának

az oka. Miattam van olyan sok problémánk.” „Biztosan

az én hibám.”"

Válaszadók, hiába is koptatjátok a szátok, vagyis a billentyűzetet. A kérdező az a fajta nő, aki nem fogja elhagyni a párját, akkor is mentségeket fog neki keresni, mikor majd eszméletlenre veri. Illetve majd magát hibáztatja...

Kár minden szóért, eszébe sincs megfogadni az egyetlen reális tanácsot: "Hagyd el ezt a barmot!". Innentől nincs miről beszélni...

"Ő csak akkor verekszik ha iszik, máskülönben kenyérre lehetne kenni. Én csak segíteni szeretnék neki, ha elhagyom ki tudja mi történik vele."

"A párom nagyon agresszív természetű, főleg ha iszik."

Akkor azért mégsem annyira mogyoróvaj,ne szépítsük.