Lelkileg édesanyámra hasonlítok. Talán ezért taszítom a lányokat?

Szüleimről tudni kell, hogy tűz és víz: anyukám becsületes, lelkiismeretes és segítőkész. Tipikus "anyuka". Apám meg link, szeret kibújni a feladatok alól, és vagány.

Én sajnos olyan lettem lelkileg, mint az anyukám... pl. 5(!) évesen már öltöztettem a 2 éves tesómat, ha anyu épp nem volt otthon. És ez csak egy példa a sok közül.

meg sokszor apáskodó vagyok. Osztálytársam szülei sokszor megdícsértek anyuéknak, hogy mindig felnőttként viselkedek.

Ez odáig jutott, hogy mai szinten anyámmal ketten végezzük a házi és ház körüli munkákat. És apámék akkor is rágják a fülemet, hogy ezt meg azt kell csinálni, mikor 38-39 fokos lázam van.

Tehát mindig elvégzem a munkám itthon, mellette természetesen dolgozom...

tudom-tudom, "minden lány ilyen felelősségteljes pasira vágyik" szokták ezt mondani a jópasik öléből. De a valóság sajnos más.

Akkor ezek miatt a tulajdonságok miatt végleg búcsút inthetek a párkapcsolatnak? (mondom ezt több év próbálkozás, és számtalan kudarc után)

És természetesen nem plázacicáknál próbálkoztam be, mert ez szokott lenni a következő tanács, hogy "rossz lányoknál próbálkoztál"