Mit tegyek? Teljesen magamba fordultam és nem tudom mi tévő legyek az életemmel.

A szüleimmel nem jövök ki túl jól. Anyám minden apróságtól (pl ha gyűrött a terítő) bepöccen és velem ordibál. Apám pedig ki nem állhat. Azt sem tudja,h hány éves vagyok v h hanyadikos. A kedvenc szórakozása, h addig piszkál, elmond mindennek (pl,h én egy vesztes senki vagyok) amíg el nem sírom magam. És mégjobban szereti ezt közönség előtt csinálni. Sokat dolgozik ezért nincs olyan sokat itthon, de ha itthon van próbálom elkerülni. De mégis mindig összetűzésbe kerülünk. És ha vissza merek szólni neki akkor vagy tíz-tizenöt perci ver. (hatalmasakat pofoz, ellök a földre és rugdos)Régebben ez csak kb 2-3 havonta történt meg (h megver), mostanra azonban már 1-2 hetente. És ilyenkor végig ordibál velem, h "nekem te csak helyeselhetsz" meg "neked ne legyen véleményed" + elmondja,h én egy elmebeteg vagyok akit diliházba kéne csukni és nála szerencsétlenebb szülő nincs a világon, h ilyen gyereke van mint én. Egy ilyen eset után általában ott maradok ahol megvert, összekucorodom egy gombócba és órákig csak sírok. Amúgy meg sosem mehetek sehova, még hétvégén délután sem. Emiatt pedig összesen 2 barátom van. Kissé antiszociális, zárkózott vagyok. És életkedvem az nulla. Állandóan szorongok és nem érzem,h lenne jövőm, lenne értelme az életemnek. Nem emlékszem, hogy voltam-e valaha igazán boldog. Ma kijelentette az apám miután megvert, hogy a 18.szülinapomon kidobnak az utcára. Persze ezt mindig is sejtettem, de azért kétségbe estem. Szóval most teljesen össze vagyok törve. Azt hiszem, h jó ideje depressziós lehetek, vagy csak nagyon boldogtalan, de napról napra rosszabb. Úgy érzem, hogy sosem lehet már jobb az életem, mert ha 18 leszek és nulla segítséggel kikerülök a nagyvilágba, ha sikerül is eltartanom magam és megszabadulni a szüleim elől örökre, sosem tudok nyílt lenni, sosem fogok tudni kapcsolatokat kialakítani az emberekkel. Sosem leszek képes boldog lenni. Pedig nagyon szeretnék. Szerintetek mi tévő legyek?