Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mit tegyek? Teljesen magamba...

Mit tegyek? Teljesen magamba fordultam és nem tudom mi tévő legyek az életemmel.

Figyelt kérdés
A szüleimmel nem jövök ki túl jól. Anyám minden apróságtól (pl ha gyűrött a terítő) bepöccen és velem ordibál. Apám pedig ki nem állhat. Azt sem tudja,h hány éves vagyok v h hanyadikos. A kedvenc szórakozása, h addig piszkál, elmond mindennek (pl,h én egy vesztes senki vagyok) amíg el nem sírom magam. És mégjobban szereti ezt közönség előtt csinálni. Sokat dolgozik ezért nincs olyan sokat itthon, de ha itthon van próbálom elkerülni. De mégis mindig összetűzésbe kerülünk. És ha vissza merek szólni neki akkor vagy tíz-tizenöt perci ver. (hatalmasakat pofoz, ellök a földre és rugdos)Régebben ez csak kb 2-3 havonta történt meg (h megver), mostanra azonban már 1-2 hetente. És ilyenkor végig ordibál velem, h "nekem te csak helyeselhetsz" meg "neked ne legyen véleményed" + elmondja,h én egy elmebeteg vagyok akit diliházba kéne csukni és nála szerencsétlenebb szülő nincs a világon, h ilyen gyereke van mint én. Egy ilyen eset után általában ott maradok ahol megvert, összekucorodom egy gombócba és órákig csak sírok. Amúgy meg sosem mehetek sehova, még hétvégén délután sem. Emiatt pedig összesen 2 barátom van. Kissé antiszociális, zárkózott vagyok. És életkedvem az nulla. Állandóan szorongok és nem érzem,h lenne jövőm, lenne értelme az életemnek. Nem emlékszem, hogy voltam-e valaha igazán boldog. Ma kijelentette az apám miután megvert, hogy a 18.szülinapomon kidobnak az utcára. Persze ezt mindig is sejtettem, de azért kétségbe estem. Szóval most teljesen össze vagyok törve. Azt hiszem, h jó ideje depressziós lehetek, vagy csak nagyon boldogtalan, de napról napra rosszabb. Úgy érzem, hogy sosem lehet már jobb az életem, mert ha 18 leszek és nulla segítséggel kikerülök a nagyvilágba, ha sikerül is eltartanom magam és megszabadulni a szüleim elől örökre, sosem tudok nyílt lenni, sosem fogok tudni kapcsolatokat kialakítani az emberekkel. Sosem leszek képes boldog lenni. Pedig nagyon szeretnék. Szerintetek mi tévő legyek?
2009. nov. 8. 21:00
1 2
 11/17 anonim ***** válasza:
100%

Hát én ezt nem hiszem, hogy ilyen emberek léteznek, mint a te nevelőid. Szülők az ilyenek?!

Nem tudom eddig is hogy bírtad velük, mert ez nem élet, és egy gyermek nem ezt érdemli! Szólnod kellene egy védőnőnek, gyámügynek akármi, és szerintem ne várj még 2 évet ebben az embertelen környezetben. Ne sajnáld, hogy "kiraknak", ez csak jót tehet neked. Koleszba kellene menned (nem tudom hol szeretnél továbbtanulni), mert ott viszonylag állandó a társaság és barátokra tehetsz szert, akik a későbbiekben is melletted állhatnak.

Jelenleg valami rokonnal beszélnék (keresztszülő, nagyszülő nagynéni stb. ha van) aki normális és esetleg tudna veled foglalkozni vagy befogadna.

Muszáj ezt neked tovább tűrnöd? Biztos nehéz lépni, de ahogyan most élsz velük, az hihetetlen. Ahogy innen kikerülsz, meglátod nem ilyenek az emberek és talán később te is tudsz majd nyitni és rendes kapcsolatokat kialakítani. Kezdetben ehhez lehet, hogy szakember tudna segítséget adni.

Minden jót neked!!

2009. nov. 8. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/17 anonim ***** válasza:
100%

Az apád és az anyád gyenge jellemű szánalmas, haszontalan, gonosz, kártevő, alávaló törmelékek, akiket felőrölt szánalmas kis életük és azt hiszik, hogy ezért rajtad, a védtelen gyereken állhatnak bosszút! De tevédnek, igazam van?

Mondd el az iskolában a védőnőnek, hoyg ezek az aljas hulladékok mit tesznek veled és ő majd segíteni fog, elirányít a családsegítőhöz.

Menj el tőlük jó messzire és kezd el a saját életedet élni!

Légy sikeres, ne hagyd hogy elérjék a szánalmas céljukat. Remélem jó magasról lenézed mind a kettőt, mert én igen. Sokkal jobb vagy náluk és NINCS JOGUK ezt tenni veled. Könnyen bele lehet süppedni az áldozat szerepének mocsarába, de te már megtetted az első lépést, hogy kievickélj! Felfedezted a problémát és segítséget kértél! Ha így haladsz skerülni fog, rendbe fogsz jönni, csak ne add fel a reményt!

2009. nov. 8. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/17 anonim ***** válasza:
100%

eeej, ha az apád a kezeim közé kerülne!!!


nagyszüleid már nem élnek?

2009. nov. 8. 21:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/17 anonim ***** válasza:
100%
nagyon sajnállak.egyetértek az előzőekkel próbálj meg minél hamarabb segítséget kérni valakitől.aki ilyet csinál az nem ember hanem állat.és örülj ha innen eltudsz menekülni mert ennél minden jobb lehet.ha más környezetben leszel elmúlnak ezek a szorongásaid és nyíltabb is leszel az emberek felé.
2009. nov. 8. 22:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/17 anonim ***** válasza:
100%

Nem azt akarom, hogy a véleményemmel rajtad csattanjon az ostor. De tényleg Kicsi, ezért vannak az olyan szervezetek, akiket fentebb felsoroltak, hogy merj segítséget kérni. Az, hogy ilyen lettél csak a szüleidnek köszönhető, és hidd el, százszor nyitottabb és boldogabb lehetnél egy gyermekvédelmi szervezet gondozása alatt, még ha nem is lehetne puccos életed, mint ott, ahol most vagy. Tizenhat évesen már bőven megállja a helyét a véleményed, és tudnak segíteni. Ha bármiben segíthetek, vagy beszélgetnél, keress meg privátban, szívesen állok rendelkezésedre. Kitartást!

20/L

2009. nov. 8. 22:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/17 anonim ***** válasza:
100%

És tessék, itt egy 16éves majdnemfelnőtt, aki összeszedetten, helyesírási hiba nélkül meg tudja fogalmazni a gondolatait. Szemben sok felnőtt kérdezővel. És ilyen körülmények között kell élned, elszomorító.

De ne félj, ha most nem is mersz lépni, 2év múlva jól meg fogod állni a helyed a világban, tanulj sokat és inkább örülj annak, hogy a nagykorúsággal megszabadulsz a szüleidtől. Nem csak ilyen emberek vannak a világon.

Szóval én azt tanácsolom, tanulj, a többit leírták az előttem szólók.

2009. nov. 8. 22:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/17 anonim ***** válasza:
Nagyon szörnyű helyzetben vagy, sajnos én is átéltem hasonlót. Mindenképpen fordulj a gyámhivatalhoz, ők tudnak segíteni. Annó én ezt sajnos nem tettem meg, ma már nagyon bánom. És hidd el, ezek a dolgok nagyon erőssé tesznek, és boldogulni fogsz az életben. Főiskolát/egyetemet simán el lehet végezni munka mellett is. Nagyon szorítok neked. Kitartás. És ha valamit léptél azért írd meg.
2009. nov. 12. 19:06
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!