Egy halom pénzt bíz rám a párom, miért olyan ijesztő ez?

Nem tudom neked miért ijesztő ez, talan nagyon nem szoktálmhozzá ahhoz,hogyy pénzzel foglalkozz.

Engem jobban stresszelnen a szerelők koordinálása, felügyelete, ezek után, hogy megérdemlik-e hogy kifizessem a munka teljes árát (észreveszem-e ha trehány munkát csináltak, itt erre gondoltam)

Másrészt a kp-n is aggódnék , mert sok az idegen a lakásban, tehát nem azzal lenne problémám, hogy úgymond rámbízza.

Viszont lehet azért veszem ilyen könnyedén,, mert amikor minösszekerültünk egyikünknek sem volt pénze, a páromnak szintén vot egy lakása, de pénze a fenntartására sem.

Mi 23 éves korunktól együtt oldjukmezeket meg, ráadásul mindent sajátkezüleg csináltunk, nem megbízunk valakit ( a jarólapozás, glettelés,msempézés, padló lerakás, vezetekek áthúzása, minden saját kezű munka)

A fürdoőre és az ablakokra a keret nem volt meg(vagyis inkább esküvőre költjük)ezt visznt én is szakira bíznám.

Tehát nekem nem ijesztőbazblyen mértékű bizalom, mert ez az, szeretbés bízik benned...

Én itthon élek még a szüleimmel, egyetemista vagyok. Nyáron én többet voltam itthon, mint a szüleim, a festők jöttek mentek, én "dirigáltam", ez milyen legyen, az milyen legyen, ez gáz lett, tessék kijavítani. Nehéz volt, de rengeteget tanultam azzal, hogy a szüleim ezt így "rám kényszerítették". Jó lecke volt, révén hogy mérnök leszek és igen is felelősséget kell vállalnom, illetve meg kell mondanom, ha valami sz*r (sajnos nem voltak a toppon a festőink). Én fizettem ki őket, én bólintottam rá, avagy mondtam nemet mindenre 23 éves nőként. Volt, hogy eltelt úgy másfél hét, hogy anyu 5 percre sem futott velük össze.

Igen, kicsit kiakasztott, fárasztó volt, de igazából élveztem! Nem gondolom, hogy ebből ekkora ügyet kéne csinálni. A közös otthonotok lesz, a mester emberek nyilván tudjuk mi a dolguk, a párod a háttérből irányítja a dolgokat és bízik benned annyira, hogy rád merje bízni a többit. Szerintem ez egy tök jó dolog, ne éld meg tragédiának!