Hány komoly kapcsolatod volt mire megtaláltad az Igazit? Elengedhetetlen néhány kapcsolat, szakítás és az ezek által szerzett tapasztalat, hogy jól tudjon az ember választani?

Két olyan kapcsolatom volt, ahol együtt is éltünk. Az első nagyon szépen indult, 19 éves voltam, amikor összejöttünk, egy év után összeköltözés, rá egy évre lánykérés, fél év múlva saját lakás, azt csinosítgattam és a babával próbálkoztunk (szerencsére nem jött össze). 5 évig voltunk együtt, ennyi idő alatt kiderült, hogy egyáltalán nem illünk össze. Az elején fiatal is voltam, könnyen legyintettem olyan "apróságokra", hogy pl. napi 6-8 órát játszik számítógépes játékokkal - minimum.

A végére teljesen elhidegültünk. Szerencse, hogy végül nem házasodtunk és a gyerek se jött össze (az már kevésbé, hogy most dokiról dokira járok, hogy mi a fene van velem). Akkor talán nem hagyom el, de egy halál unalmas házasságban élnék, ahol hiába van férjem, mégis egyedül vagyok.

A második kapcsolatom nagyon tudatos volt. Minden megvolt benne, amire úgy gondoltam, hogy szükség van, no meg ami az előzőből hiányzott. Okos, szorgalmas, igyekvő, családcentrikus, stb. Ő is így gondolkodott, amikor belement velem a kapcsolatba. 10 hónapig éltünk együtt, aztán szakítás lett a vége: hiába egyeztek a paramétereink, nem szerettük egymást, és így nem volt jó. Mindketten másra vágyakoztunk.

Most a párommal úgy érzem, talán ő az igazi - már ha van egyáltalán olyan. Nagyon szerelmes vagyok. De óvatos is. Mivel látom, hogy ő sem tökéletes, és mielőtt elkötelezem magam, biztos akarok lenni abban, hogy a hibáival hosszútávon együtt tudok élni. Egyelőre igen felé hajlik a dolog, de ki tudja, mit hoz a jövő?

Szerintem fontos a tapasztalat, mindenképpen előny, ha van, mert nem ugrik az ember fejest egy meggondolatlan házasságba. De pont ugyanez miatt hátrány is. Hiszen tökéletes ember nem lévén könnyen abba a helyzetbe kerülhet az ember, hogy senki nem elég jó neki, és így végül egyedül marad. Holott valamelyik partnerével nagyszerű családot alkothattak volna.

A ferjem elott egy olyan kapcsolatom volt, ahol egyutt is eltem az illetovel es az 5 evig tartott (ebbol ket evig eltunk egyutt). Ezen kivul ket komolyabb kapcsolatom volt, de ott nem klltoztunk ossze.

Es sok rovidebb.

Jo volt igy, nem banok semmit. A ferjemmel mar az elejetol ereztem, hogy o mas.

2-3 hónapos "kapcsolataim" voltak a férjem előt, akikkel nem feküdtem le, tehát szűz voltam, mikor megismertem a férjemet. Ennek 7 éve, 6,5 éve vagyunk együtt, 6 éve együtt élünk és másfél éve vagyunk házasok. Alig töltöttem be a 20-at, mikor járni kezdtünk.

Én azt gondolom, jól választottam/választottunk, de 6,5 év után is még mindig vannak súrolódások, amik főképp miattam vannak. Nem feltétlenül gondolom, hogy a tapasztalat hiánya miatt, inkább a szüleim rossz természetét sikerült elsajátítanom, és még nem sikerült levetkőznöm ennyi idő után sem. DE! Azt gondolom, hogy néha nem árt, ha legalább egy pár olyan kapcsolata van az embernek, amik kudarccal végződnek. Nekem is a férjem előtt volt egy fiú, aki fiatalabb volt nálam, de annyira beleszerettem, hogy 3 hónap után zokogtam napokig. DE azért szakított velem, mert nem feküdtem le vele. Fájdalmas volt, de jó tapasztalat, általa és az előtte lévő fiúk által sikerült rájönnöm, hogy milyen ember kell nekem. És meg is találtam.