Kedves fiús anyukák (anyósok, nagymamák stb. )! Miért kell ezt csinálni?

15.10-nek.Soha nem tudhatod mit hoz a jövő,és te milyen leszel 20 év múlva...Van egy barátnőm akivel gyerekkorom óta igaz barátság van.A gyerekeink közel egyidősek.Az ő fia nemrég volt 19 éves.Soha nem szólt bele a magánéletébe,normális keretek között azt csinálhat a fia amit akar(ne lopjon,ne drogozzon stb ezek tiltott dolgok voltak) Nos mi közel 40 évesen fiatalosan,vidáman éljük az életünket,és néha mint két tinédzser lány sokat szórakozunk..A barátnőm is amikor pici volt a fia, mondogatta,hogy ő lesz a legjobb anyós,mert nem akarja,hogy tönkre tegye a fia életét ahogy az ő életüket tönkre tette az anyós..Helyes fiú lévén nagyon sok lánynak udvarolt.Volt akivel 1 évig járt,volt akivel 4 napig...Tényleg nem szólt bele,és megjegyzést sem tett a fia előtt..Egészen mostanáig nem is volt semmi gond.De most a fia egy olyan lánnyal jár aki teljesen más embert csinált a fiából..A leányzó annyira a markában tartja,hogy bármire ráveszi a srácot.Akkor ájult el a barátnőm kis híján amikor lány rábeszélte hogy a szülőkkel nem érdemes foglalkozni,és hagyja ott őket,és menjenek albérletbe...Hiába mondtuk,hogy mind ketten tanulnak,és oda nem kevés pénz kell,erre a lány flegmán oda szólt a barátnőmnek,hogy ne legyen már ilyen bunkó,és ha szereti a fiát elengedi albérletbe vele,és segíti anyagilag..Még ebbe is bele ment.Így ő fizette az albérleti díjat,és hetente egyszer mindig elmentünk egy nagy bevásárlásba,hogy a hűtőjük tele legyen kajával...Egy nap arra mentünk a lakásba,hogy a fia míg suliba volt a leányzó idegen sráccal volt együtt..Na itt kiborult a bili,és persze,hogy beleszólt az egészbe..felhívta a fiát,és elmondtuk amit láttunk..Jött a hazugság,hogy gonosz anyós aki szét akarja őket választani..Sajnos a lánynak hitt nem nekünk...

Ma ott tart a barátnőm,hogy megvonta a támogatást,és ha eljönnek hozzájuk bizony beleszól az életükbe.JA,és végül is a barátnőméknél laknak,mert az albérletet nem tudták fizetni..Így a lány mindent csinál amivel az "anyóst" az őrületbe tudja kergetni...Én nagyon jól ismerem a barátnőmet,és mára már teljesen más lett.Lefogyott,ideges,feszült,és sokszor úgy érzi,hogy "Kuss" a neve a saját házában...

Tudjátok nem mindig csak az anyós a gonosz....(bár elismerem vannak)

Hát, ezt a kérdést akár szó szerint én is kiírhattam volna... Ismerem a problémádat, Kérdező, mert én is ezzel küzdök. A férjem édesanyja kb. egy hatéves gyerek szintjén kezel minket. Külföldön élünk, és ma ezt a levelet kaptuk tőle:

"A továbbiakban különösen figyeljetek az egészségetkre. Mi is azt csináljuk ha megjövünk valahonnan, az az első, hogy kezet és arcot mosunk! Az arcmosást ti is iktassátok be mert ott is megtudnak ülni a bacik, főleg a száj környékén. Tudod ebben az inflús időszakban muszáj az elővigyázatosság.

Mit ebédeltetek ma és milyen volt?"

Kb. mintha szellemi fogyatékosok, magukat ellátni képtelen, és nulla tájékozottsággal rendelkező emberek lennénk. Tegnap pl. chat-en méltatlankodott, hogy képzelem azt, hogy plusz két fokban nem hordok bundasapkát...

A férjem egyszer kicsi fia az édesanyjának. Ahány barátnője volt előttem, elmarta tőlük, a teátrális nagyjelenetektől sem riadt vissza. Velem sem találkozott még, mégis kijelentette, hogy egy senkiházi naplopó vagyok biztos... Ott tesz alá a kapcsolatunknak, ahol csak tud. Nem képes elhinni, hogy a kisfia felnőtt, és saját családot alapított. Amikor kaptam egy jó külföldi ösztöndíj-lehetőséget fél évre, annyi volt a reakciója: "Ugye jól gondolom, hogy egyedül mész, mert én a kisfiamat el nem engedem veled az ismeretlen nagyvilágba!"

Esett is pofára, mikor mindketten jöttünk... Azóta napi legalább kétszer ír levelet (a fent bevágott stílusban), amint bármelyikünk fenn van a chat-en, két másodperc múlva "hahózik", kioktat, dirigál.

Sokáig én sem értettem, miért van ez, viszont pár éve rájöttem. Van ugyanis egy nálam sokkal fiatalabb öcsém, akit anyám teljesen máshogy nevel, mint engem. Nekem első osztály első napján már egyedül kelett iskolába mennem, öcsémet két évig kísérte. Nekem hatévesen már magamnak kellett kenyeret vágnom, reggelit készítenem, öcsémnek kilencévesen sem ad a kezébe kést (bár érdekes módon öcsémnek is magának kell mosnia a koszos zokniját, mint anno nekem kellett ennyi idősen). Hatévesen én már egyedül mászkáltam a boltba bevásárolni, öcsémre egyliter tej megvásárlását sem bízza (mióta egyszer öcsém lenyúlt otthonról egy tízezrest, és vett belőle chips-et - azért én ilyeneket nem csináltam).

Kilencévesen nekem már be kellett segítenem a kertben, gondozni az állatokat, takarítani, illetve anyám mellett otthon dolgozni (bedolgozott akkoriban is, azóta is). Öcsémnek nem kell...

Én kerek perec rákérdeztem anyámnál, miért van az, hogy nálam sokkal magasabb volt az elvárás, mint öcsémnél, miért kezelt felnőttként már kicsiként, míg öcsémet miért nem. Erre az volt a válasza, hogy "mert a fiúk olyan kis védtelenek, bénák, míg a lányoknak mindig megvan a magukhoz való eszük, nagyobb a felelősségtudatuk." Aha...

Annyi biztos, hogy az én gyerekeim, akár fiúk lesznek, akár lányok, ugyanúgy lesznek nevelve. Nem fogom túlfélteni a fiamat, nem fogom korához nem való felelősséggel terhelni a lányomat, csak azért mert "mások". Sajnos nagyon kevés anyuka neveli életre a fiát...

Megelőzhetőek nagyon egyszerűen az ilyen problémák, nem kell anyós nyakára költözni, aztán meg kamillázni,hogy elmondja a véleményét, beleszól ebbe-abba, ami sajna szokásuk. A meny meg azt gondolja, hogy márpedig őt hagyják önállóan élni, dönteni és egyebek, miközben kedves kis férje ( anyuci pici fia) anyjának a lakásában él.

Ha helyet adnak neked, akkor igenis, ott neked kell meghúznod magad és lenyelni, az alkalomadtán jó nagy békákat is.

Ha férjed a nyílvánvaló helyzet ellenére sem tesz semmi, vagy legalább finom felvilágosítaná anyucit, hogy hadd szakadjon már le róla, akkor egy tutyi-mutyi. Meg addig le sem szakad, mig a szoknyáján lakik. Ahelyett, hogy önállóan élne.

Voltam meny és most is az vagyok. Megtartottam a tisztelet, azt hogy az ő házában vagyok ( mondjuk gyerek nincs), és semmi baj nem volt velünk, nagyon jó viszonyban voltunk. ( más miatt mentünk szét). és mostani anyóssal bár nem élünk együtt, de nagyon kedvelem és ettől függetlenül is tisztelem, de mikor pátomból kijön anyucipici fia, rászólok erőteljesen, hogy akkor menj haza és anyud megcsinálja. A nőnek ilyen helyzetben a sarkára kell állni, nem hagyi a pasit elkanászodni. Persze akkor lehet valakinek nagy szája, ha külön él. Addig csönd és tisztelet és hála amiért befogad a házába.

"nem kell anyós nyakára költözni, aztán meg kamillázni,hogy elmondja a véleményét,"

Tudod mit, kedves utolsó? Menj a kamillába...

Amikor az anyósod 2000 kilométerről is napi szinten b*szogat, és nem használ az sem, ha szépen kéred, ha csúnyán kéred, ha fenyegeted, akkor nem értem, miért a kedves anyósokat véded. Beszéltünk már vele komolyan, elmondtuk neki ötezerszer, hogy a legjobb lenne, ha nem szólna bele a magánügyeinkbe (olyan szinten, hogy mit vegyünk fel és mit ne, mit együnk és mit ne, hol dolgozzunk, és hol ne), már apósommal is beszéltünk, hátha meg tudja puhítani, tudod, mi történt? Először nézett egyet, aztán vágott egy pofát, két napig meg volt sértődve, mondván hogy "ő csak jót akar", aztán folytatta ott, ahol abbahagyta.

A hétvégén az én mindentudó anyósom szó szerint kijelentette, hogy ő sokkal jobban tudja, mint mi, milyen időjárás van nálunk, habár még sosem járt az országban, sem annak környékén. Na, erre varrj gombot!

Szegény férjem meg már ordít vele, hogy hagyja már végre abba, ne szóljon bele olyan dolgokba, amiről fogalma sincs, egyik fülén be, másikon ki. Amikor férjem dühében lelép Skype-ról, kapja a kioktatást e-mail-ben. Ha nem válaszol, napi nyolc mail-t küld. Ha mondjuk reggel beszéltek chat-en, aztán csak este nyolc körül lép fel újra a férjem (mert mondjuk közben dolgozunk), máris kapja a lehordást, hogy ő úgy aggódott, és hogy teljesen kikészül a félelemtől, hátha valami baj történt az ő beteges és széltől is óvott kisfiával, amiért nem tud egész nap az édesanyjával beszélgetni. Mert pl. pénzt is kell keresni valamikor... Percre számolja az időt a munkaidő kezdetétől a végéig, és ha attól számítva egy órán belül a férjem nincs chat-en, jön az aggodalmaskodó-kioktató e-mail...

Egy normális anyós úgy viselkedik, mint pl. az én anyám: ha valami probléma van, mindig segít, ha tanács kell, ott van, kéthetente beszélünk telefonon (illetveha történik valami különleges dolog), havonta látogatjuk, és tökéletesen megvagyunk. A férjem imádja az anyósát...

Rengeteg probléma volt már anyósomból, férjem is sokat veszekedett már vele, apósom is próbált a lelkére beszélni, a végeredmény pedig nem akar megjönni. A válasz arra, miért nem tud minket békénhagyni annyi, hogy "ő ilyen, és kész". Azt reméltem, ha a világ másik végére költözünk, végre megszabadulunk anyósomtól, nem fog minket napi szinten személyesen zargatni, de nem... Még erőszakosabb, még telhetetlenebb, mint valaha. Néha már a fenébe kívánom az egész netet, de ha net nem lenne, akkor meg a telefonköltséggel nem törődve naponta négyszer hívogatna minket "aggodalmában"...

Utolsó előtti voltam.

19.45-nek.

Mi is hasonló problémákkal küszködtünk.Amikor kijöttünk Angliába. Minden naposak voltak a email-lek, MSN panaszkodások.A telefont csak azért nem használta mert egyszer felhívott minket(pedig mondtuk neki,hogy sok pénzébe fog kerülni,de nem hitte el),és 3 perc után félre tettük hogy nyugodtan beszéljen...Mi végül is megírtuk neki,hogy ettől a naptól kezdve nem reagálunk arra amit ír.Az MSN-ről letiltottuk(a skypon is le lehet tiltani emberkéket)Az email-leveleit egyből a Spamba irányítottuk,és innentől kezdve hiába írt nem ért el minket.2 hetente egyszer írtunk egy e-mailt amiben szépen leírtuk hogy vagyunk,hogy boldogulunk,és ennyi...Szóval időnként adtunk hírt magunkról.Az ünnep alkalmával mindig küldtünk képeslapot,legyen az névnap,szülinap,vagy karácsony..Mivel előrelátóak voltunk a címet nem adtuk meg,csak azt hogy Anglián belül lakunk...Így rendes levelet sem tud írni...Ennek már jó pár éve,és valahogy rájöhetett,hogy nem is olvassuk a levelét,mert már nincs tele a Spam az ő leveleivel...Tanácsolom tegyétek ti is ezt,és nem fogtok idegesek lenni...Azért szerencsére azt nem tudja megtenni,hogy minden hétvégén 2000km-t repüljön...

19:45-nek:

Az utolsó válaszadó nagyon jó taktikát javasol, szerintem is éljetek ezzel a módszerrel. Ilyen "süket és vak" embernek más nem használ...

Hajaj ismerős téma :D

Az én anyósom mindig azt mondta, hogy mert ő jót akar nekünk, meg őt a jószándék vezérli. :D Na igen, meg is döbbent, mikor a következőket mondtam "A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve" :D Azóta nem tárgyalunk a szentfazékkal, az egyetlen unokájára sem kíváncsi.

Ugyanis mint bizonyára ismeritek a következő mondást: Amelyik asszony idős korára buzgón teszi imára a kezét olyan buzgón tette fiatal korában szét a lábát :D S ott a pont!