Kedves fiús anyukák (anyósok, nagymamák stb. )! Miért kell ezt csinálni?

Először is, tisztelet a kivételnek (akinek nem inge, ne vegye magára), mert van, de sajna nagyon kevés. Lényeg a lényeg, meg tudjátok Nekem magyarázni, hogy miért van az, hogy Ti mindenáron be akarjátok bizonyítani a fiatok párjának, meg úgy mindenkinek a családban, hogy Ti mindent jobban tudtok és csináltok? Miért kell vetélytársat látni a "menyetekben", és folyamatosan olyan helyzeteket teremteni, amivel arra próbáltok kilyukadni, hogy nélkülözhetetlenek vagytok, és nélkületek kicsi fiatok, és Vele együtt a családja nem tudja menedzselni az életét? Ráadásul mindezt sunyin, hátulról jövősen. És miért nem értetek a szép szóból, ha meg az ember megunja a nyomulásotokat, és nyersen helyre tesz, akkor meg miért kell besértődni? Miért nem lehet megérteni, és feldolgozni, hogy kis fiatok remekül megvan nélkületek, nincs szüksége rátok egyáltalán, valamint a párja is felnőtt ember, és csak mert fiatalabb egy generációval, még nem feltétlenül vagytok okosabbak, tájékozottabbak nála? Miért nem lehet szépen, tisztes távolságból figyelni a másik életét, és csak akkor megjelenni, ha azt kérik Tőletek? Azért nem értem ezt, mert az Én anyám (lányos anya) soha nem viselkedett így sem Velem, sem a férjemmel. Ő felnőtt emberként kezel, meg sem kérdőjelezi, hogy képes vagyok vezetni a saját életem, attól sem vadult meg, hogy unokája van, ellentétben anyósommal, aki beteges kényszert érez valszeg arra, hogy az utolsó részletig az életünk része legyen, és ossza az észt. Meg tudja ezt valaki magyarázni???? Már nagyon elegem van, és csúnya kenyértörés lesz a dolog vége....