Ti mikor éreztétek, fogjátok érezni. Hogy ideje megállapodni, esetleg családot alapítani, házasodni?

Az egyetemen megtaláltam...

amikor összeköltöztünk, úgy láttuk, hogy működik, és már dolgoztunk én akkor éreztem...

Férjem kicsit később:P

1 hónapja házasodtunk, a gyerekkel még várunk, legalább 1 évet

26/N

Maga a házasság intézménye számomra közömbös volt mindig is, tehát nem is vágytam rá, de nem is voltam ellene.

Hosszútávú kapcsolat úgymond "adta magát", 24 éves voltam, amikor találkoztunk.

A gyerekvállalással vártunk 30 éves koromig, egyrészt anyagilag/későbbi karrier szempontjából is így "érte meg", másrészt pszichésen is ekkor éreztem késznek magam a feladatra.

21 évesen tálálkoztam a férjemmel, s aztán úgy alakult, hogy együtt maradtunk, mert működik, szeretjük egymást. 3 év együttjárás után összeköltöztünk, 2 évre rá jött az első gyerek, rá 3 évre házasodtunk össze, s most dolgozunk a 2.-on. Mielőtt összejöttünk volna, már gondoltam rá, hogy most már hosszútávon kéne valaki. De akkor még úgy gondoltam, a gyerektéma ráér még bőven. Ha vele nem jött volna össze, akkor tovább keresgélek. Körülbelül 25 voltam, mikor elkezdtem vágyni a gyerekre.

De én eleve olyan ember voltam és vagyok, aki nem akart túl sokat "élni".

Ha te még úgy érzed, nem akarsz gyereket, az nem baj. Az lenne baj, ha vállalnál úgy, hogy még nem vagy kész rá.

Hagyd, hogy sodorjon az ár, ha nem jön össze az egyikkel, próbálsz másikat. Az meg elég hülye kérdés a rokonoktól, hogy mikor találod már meg az igazit...néha a rokonok tudnak olyan tolakodóak és bántóak lenni...mondjad nekik, hogy majd szólsz időbe, ha megtaláltad.:D

ne érezd kényszernek se a házasságot, se a családalapítást. ha szeretnél magadnak párt találni, és később gyermeket, akkor gondolom megteszed a szükséges lépéseket. ennyi bőven elég is, nem kell görcsösen akarni.

mi 21 évesek voltunk mikor találkoztunk a párommal. ennek lassan 6 éve. azt már átrágtuk, h házasodni felesleges, nőként nem akarom igazán, a páromnak meg nagyjából mind1 is.

gyermeket viszont idővel majd szeretnénk, de egyelőre nem érezzük magunkat érettnek rá. szerencsére senki nem toszogat miatta, még a szűk családi kör sem, szóval talán emiatt nem is sietünk annyira. még élünk egy kicsit felelőtlenül és gondtalanul, mivel tudjuk, hogy a gyerek születése napjától nincs szabadnap, megszűnik az a mondat, h most nincs kedvem hozzá, most hagyjon békén a világ.

summa summarum, 30 előtt nem fogok szülni, mert nem szeretnék kitolni a saját gyerekemmel, nem szeretném, h éretlen, felkészületlen anyja legyen.

19 évesen ismertem meg a férjemet rá 1 évre éreztük, hogy mi együtt akarunk lenni örökre (reméljük úgy lesz :) )

2 évig jártunk jegyben, idén nyáron házasodtunk.

A babával még várunk egy kicsit. :)

Amúgy meg felesleges ezen kattognod, ha eljön az a bizonyos nagy Ő az életedben akkor érezni fogod, hogy igen őt akarod egy életre a társadnak.

Most szerintem nem vagy erre még készen, főleg, hogy azt írod kiráz ettől a hideg és úgy érzed nem éltél még eleget. Akkor élj! Próbálj ki új dolgokat és majd eljön az a nap amikor nem negatívan gondolsz a család alapításra.

22/N

Én sem vágyom családra és gyerekre. Jó azért ha van egy társ mellettem, de valahogy mégis unalmas tud lenni, kell néha egy kis kaland.

Azt, hogy fogom-e valaha máshogy érezni, nem tudom. De nem hinném.