Hogyan segítenél 73 éves özvegy édesanyádon, aki most parkinzonos lett, és nem tud egyedül élni, mert magányosnak érzi magát?

Amennyiben jelen heylzetedben nem tudod megoldani,hogy magadhoz vedd ajánlok még alternatívákat. Nem tudom melyik fog tetszeni:

Vidéken is vannak otthonápolás szolgálatok és idősotthonok. DE akkor pontosítok:

Otthonápolási szolgálattól háziorvosi rendelésre lehet kérni,hogy lássák el a nagyit. Hetente elmennek hozzá segítenek a bevásárlásban, gyógyszere bevételében, felíratják neki stb.Így lenne aki ránéz időközönként akihez szólhat így nem lenne olyan magányos. A helyi idősek otthonából vagy klubból hozathatnátok neki ebédet. Így minden nap volna mit enni nem kéne főzni. A napi ez az ami marad lefoglalhatja így is. S megint van aki rányitja az ajtót. hétvégén meg amikor csak lehet menjetek.

Helyi idősek otthonával hasonló módon lehet valamit kezdeni. Vagyis nem azt mondom menjen be.. de járjon el klubfoglalkozásokra. Amíg ilyen nem csúszós idő van meg teheti ha tudja.

Nem tudom milyen állapotban van ( Ismerem a kórt a nagymamám is ebben halt meg)

Mi mivel volt két testvér úgy oldottuk meg,hogy 2 hetente hol ez egyik hol a másik testvérnél lakott és gondoskodtunk róla. Nem könnyű volt,hogy télen kiment a házból és elesett a hóban. Én és a húgom találtuk meg mikor iskolából haza értünk. Csak azért nem fagyott meg mert a kutyánk és macskánk melegítették. Nem könnyű mondom.

Ezek az ötleteim. illetve ha van olyan szomszéd aki néha átmenne megnézni,hogy minden rendben van-e jó lenne. Barátnői még élnek? Akkor őket is meg lehet kérni vagy családjukat, ohgy néha vigyék el a klubba.

Azt mondod nem találnál ott munkát.. megértelek főleg ha "biztos" helyed van.. a fiúk meg egyetemisták.. na igen.. de amit lehet tegyetek meg járjatok hozzá gyakran. Nem kell mindig mind hármótoknak felvonulnia elég ha beosztjátok ,hogy i melyik hétvégén ugrik le egy délután és alszik ott majd jön. Nem nagy áldozat és a mama is örülni fog.

Karácsonykor pedig ha tudjátok vigyétek fel Bp-re néhány napra legalább az ünnepekre. Akkor látni fogjátok, ohgy ő hogyan bírja és,hogy ti hogy tudjátok megoldani. Neki is egy kis változatosság. Vagy fordítva töltsétek ott ti az ünnepeket.

Remélem ezzel kicsit segítettem.

Én elgondolkoznék egy hozzám közel eső nyugdíjas otthonon is. Nem elfekvő, nem szociális otthon. Olyan ahol saját szobája van, a saját bútoraival. Nagymamámmal küzdöttünk évekig, semmiképp nem akartuk "beadni valahová", felváltva ápoltuk. Aztán elért egy olyan stádiumba, hogy már nem volt neki jó semmi, napi rendszeres ápolásra szorult és akkor nagy nehezen eldöntöttük, hogy ez így nem mehet tovább. Kiválasztottunk egy otthont, befizettük.

Mintha újra kinyílt volna utána. Szakszerűen ápolták, naponta foglalkozások voltak, tornáztak , sétáltak, énekeltek. Sokszor olyanok voltak mint egy nagy csoport óvodás, de nagyon jól érezte magát. Mindíg volt újdonság (bár a végén már minden újdonság volt neki, mi is), mindíg volt kivel beszélgetni. Mi tudtunk újra rendesen dolgozni és felváltva naponta látogattuk.

Nagyon nehezen hoztuk meg a döntést, de utólag ennél jobban nem dönthettünk volna. Otthon szerintem a depressziótól és a magába fordulástól meghalt volna, így pedig volt 3 gyönyörű éve.

Te tudod mit bírsz, neked kell eldöntened.

Az utolsónak igaza van. A nyugdíjas otthon a legjobb megoldás. De ha nincs a közelbe akkor esetleg környékbeli gondozónőt is fizethetsz neki.

Egyébként meg hogy lehet ilyen hülye tanácsot adni egy anyának hogy dobja ki a gyerekeit a lakásból???

A másik megoldás meg valóban az lehetne, hogy a két lakást eladjátok és vesztek belőle egy nagyot. Mami is befér fiúknak is megvan a saját helyük.

Az autó hiányából ne csinálj gondot, főleg ha anyukádnál is van hely.Akár vizsgaidőszakokban le is költözhetnének a fiúk hozzá tanulni. Nyugisabb mint Bp- és csak vizsgára vagy vizsga előtt mennének fel. Mivel még kezdeti a parkinzon így még nagyon ápolni sem kell. S ott lennének vele az unokái.

Otthonba nem is vennék fel és nem is adnám, mert úgy vettem ki a szavaidból,hogy nem is menne. Meg különben is ti hiányoztok neki nem a társaság,mert a szomszédok barátok még rá-rá néznek.

Mit szólsz ehhez a dologhoz?

Így lenne aki felügyel a nagyira és nem lenne egyedül, segítene a fűtésben stb. S ebédet lehet 2-3 emberre is hozni, hogy a főzés se legyen gond. A fiúk meg tanulnának kis önállóságot. S te is nyugodtabban készülhetnél a vizsgákra.:)

Kedves kérdező.

Hasonló cipőben járunk. Anyósom 87 éves, önmagát ellátni nem akaró.

Az évek folyamán minden lehetőséget végig gondoltunk. Van egy jó megoldás, az öregek otthona. Van olyan Bp-en az éléssarok mellett. Teljes ellátást kap, gondoskodnak róla, orvosi felügyelet mellett élhet. Olyan 120-130ezer forint a havi költség. A mamanyugdíját beszámítják, és a különbözetet kell fizetni. Ha kevés az egy főre jutó jövedelmetek, a mama ingatlan értékéből lehet kiegyenlíteni. Több ismerős anyukája ilyen helyen van, pár nap után már jól érzik magukat. Érdeklődni, utána nézni az alanti linken lehet.

Legjobb megoldásnak ezt tartom, hiszen és az a korosztály vagyok, mint anyukád. 71 vagyok. Ha tudnánk segíteni, küldj egy privát üzit.

[link]

Szerintem mindenképpen kérdezd meg anyukádat, hogy szeretné e egyáltalán hogy együtt éljetek. Én nagyim is hasonló helyzetben van, két közelebb élő fia, és a férje is meghalt évek óta. Már amikor nagypapám betegeskedett beszélgettünk arról, hogy szeretnénk ha hozzánk költözne, mert 300 km-re lakik, nem tudunk nap mint nap ránézni, hogy minden rendben van-e. Rémálmai voltak a halott fiaival, vastag botot és telefont tart az ágya mellett, minden pisszenéstől összerezzen annyira fél éjszaka, de nem hajlandó ott hagyni a házat, ahol 19 éves kora óta nevelkedett (most 78)... még csak meglátogatni sem jön el, mert mi lesz a kutyával abban a pár napban!? (kifogás mindig van) Pedig van autónk, hoznánk, vinnénk. Amíg nem beteg, eltudja látni magát, addig úgy oldottuk meg a helyzetet, hogy nagynéném, illetve unokatestvéremék járnak ki hozzá (ők ott laknak a szomszéd városban) hetente 2-szer, a szomszédja jár el bevásárolni neki, a barátnők, ott élő rokonok átjárnak hozzá naponta pletyizni, hétvégente mindig nagy a nyüzsi nála. Apu minden nap felhívja, hogy minden rendben van-e. (Régi mobiltelefont erőltettünk az otthonkája zsebébe, gyors gombra állítottunk pár telefonszámot, és elmondtuk neki, ha mondjuk az 1-est nyomja 2-3 másodpercig, akkor minket hív, ezt szerencsére sikerült is megtanulnia :)) Illetve havonta egyszer utazunk hozzá mi, egy hétvégére, kitakarítunk, kimosunk nála, segítünk rendbe tenni az udvart, megcsinálni amit éppen kell, bevásárolunk neki (nagy tételben).

Apu azt mondta ha az állapota rosszabbodik, akkor nem érdekli mit mond fogja és ide költözteti.

Én a helyedben ugyanezt tenném. Először is mond el neki, hogy nagyon szeretnél segíteni, de még nem tudod hogyan. Mond el neki a lehetőségeket, hisz lehet nem is az egészségi állapota az elsődleges tényező, ami miatt nem jó hogy egyedül van, hanem az hogy nappal van kivel beszélgetni, társalogni, éjszaka viszont hiányzik maga mellől valaki. Ezt nem biztos hogy megoldaná az, ha magadhoz költözteted! Lehet hogy annyi is elég, ha minden este mielőtt lefekszik beszél veled vagy valamelyik fiaddal telefonon, akinek elmesélheti mi történt az nap, hogy érezze, minden este, hogy van kiért másnap felébredni, és újra kezdeni a napot! Otthonba nem küldeném, amíg tud magáról gondoskodni. Ha úgy érzed, nem szeretnéd ápolni, akkor ezután érdemes otthonban gondolkodni csak szerintem. Addig amennyit csak lehet legyetek nála. Ha drága lenne úgy hogy az egész család utazik, akkor egyik hétvégére menjen hozzá az egyik fiad, aztán a másik, aztán te magad. Vásároljatok be neki, segítsetek a házkörül, beszélgessetek vele stb. (Nem írtad hány km-re lakik tőletek)... Nem feltétlenül kell magadhoz költöztetned, amíg még tisztán gondolkodok, ha kell rendes döntéseket hoz, és képes ellátni magát!