Anyagias vagyok? Tényleg rosszul gondolkozom?

Sziasztok! Nem akarok kisregényt írni, így a lényegre térnék rögtön.

Párommal együtt vagyunk/voltunk több mint fél éve. Olyan a munkája, hogy van hogy csak hétvégén van itthon, van mikor sokkal többet. Én egyedül nevelem két kisfiam. Igazából párommal nagyon szerettük egymást, és jól éreztük együtt magunkat, úgy alakult, hogy mikor haza tudott jönni mindig nálunk volt. Felvetettem neki, hogy beszállhatna a költségekbe. Nem igazán tetszett neki az ötlet, de megígérte, hogy havi 10-15 ezerrel beszáll, mert vegyem figyelembe, hogy nem minden nap jön. De aztán ez meg is állt ezen a szinten, és utána közölte, hogy ha hozzá költözne valaki, nem kéne semmivel se beszállnia, meg azt mondta, hogy csak a pénzéért szeretem. Ez nekem nagyon rosszul esik, úgy érzem csak kihasznált, egyedül nevelem a gyerekeim, nem tudok, és nem is akarok egy férfit eltartani. Tulajdonképpen a hozzáállásával van problémám. Ennek hátterébe karácsonyra se kaptunk egy apró ajándékot sem, mert neki nem az ajándékról szól a karácsony. Picim szülinapjára, mondjuk hozott egy tábla Milka csokit. Ezek után én vagyok az anyagias? Ti hogy állnátok ezek után a kapcsolathoz, ha mindketten komolyra terveztétek?