Mit szólnátok sógornőként/barátnőként, anyós-apósként ehhez az új/régi kapcsolathoz?

Az első férjemhez 19 évesen, meggondolatlanul mentem hozzá, amolyan se veled, se nélküled kapcsolat volt. Válás lett a vége. A barátaim nem nagyon szerették, éppen azért mert sokszor voltam kibukva miatta. Később egy korábban nagyon kedves barátom és köztem alakult ki szerelem, ő lett a második férjem. Sajnos két éve elvesztettem egy balesetben. A családjával nagyon szoros a kapcsolatom. Már a kapcsolatunk előtt is az volt, sokat voltam náluk, mivel a húga az egyik legjobb barátnőm, szülei is szeretnek/szerettek már akkor is. Fontos a véleményük számomra, van egy közös kisfiunk is, miatta méginkább.

A halála óta nem volt senkim, de egy ideje felkeresettvaz exférjem, elkezdtünk beszélgetni, először neten, majd személyesen. Sokat változtunk mindketten, ö is átment 1-2 dolgon. Alakul köztünk újra valami, úgy érzem ő az egyetlen akivel túl tudok lépni egyszer a férjm halálán, ha egyáltalán túl tudok. Viszont másik részről árulásnak érzem, visszamenni a régihez, mintha a férjem csak egy kis kitérő lett volna. Egyáltalán nem az volt, sőt.. félek hogy a család/barátaink is ezt gondolnák, főleg mivel nem szerették. Ti hogy vélekednétek a helyükben?