Én lennék a hibás? Nem tudom mit tegyek? Állandó a feszültség nálunk. A többi lent.

A napokban a fiam szemtelenül szólt hozzám, egymás után többször is, amit én szóvá tettem, de nem nagyon ért a szavam semmit. Erre szóltam a férjemnek, hogy egy kicsit rendreutasíthatná a fiát. Ő odahivta a gyereket (üvöltve), és elkezdett minden ocsmányságot a fejére szórni, volt ott köcsög, b. uzi és folytathatnám a sort, de m ár odáig gerjedt az ember, hogy ütésre emelte a kezét. Ekkor már én is kiabáltam, hogy mit művel, nem így kell a gyereket fegyelmezni. A fiam szeme is könnybe volt, erre rám ugrott az uram, hogy akkor minek lázítom. Mondtam, hogy nem lázítom, csak kértem szóljon rá, erre rám zúdított minden ocsmány szavakat, hát én sem hallgattam, és a hajamnál fogva rángatott ki, és ki lökött az ajtón, hogy takarodjak innen. Ekkor jöt ki a kisebbik gyerek, sikítozva, hogy mi folyik ide kint, és akkor ő is majdnem kapott, aztán együtt a kicsivel elvonultunk sirdogálni. Hát így várjuk mi a karácsonyt! Lehet, hogy én is idegesebb vagyok, de a munkaelyemen is anny i a munka alig érek a végére, itthon folytatom és semmi segítségem nincs. Ha a férjem bármire megkérem, egyből azt ordítja, csinálják meg a kölykök. Már nagyon elfáradtam, alig vártam az ünnepeket, hogy egy kicsit pihenhessek, de így, inkább dolgoznék odabent, ott legalább jól érzem magam a sok munka ellenére!