Más családokban is csak a nő hoz mindig áldozatokat a gyerek születése után? Most mit tegyek?

Hú, néhány válaszon mélységesen ledöbbentem.

"Először szerettem volna passziváltatni, de végül férjem meggyőzött, hogy egyfelől az ösztöndíjra szükségünk van"

Tehát nem volt egy fillér tartalékotok sem amikor teherbeestél = nem tervezett gyerek volt. A milliomodik nő itt a Gyakorin, aki "véletlenül" gyógyszer mellett lett terhes. Na, hát ha annyira babázni akartál, most itt van, élvezd ki.

Igen, nem tervezett baba volt. De nem egy nemvédekező csitri vagyok, aki a semmire bevállalja a gyerekét! Éveken át gumival védekeztünk, majd úgy döntöttünk, feliratok gyógyszert. Mint kiderült, allergiás voltam egy összetevőjére, a 2. hónapban olyan görcsökkel szállítottak kórházba, hogy a szülési fájdalmakkal egyenértékű volt...és rá nem sokkal kiderült, hogy terhes vagyok. Nem, nem így terveztük. És én jobban be voltam rezelve, mint ő! Ő nagyon örült neki (30 éves volt akkor, fix munkával, én meg 25). Már nem azért, de ha akkor feltettem volna egy kérdést az akkori paramétereinkkel, jól működő kapcsolatban, szerető párral, aki támogat benne, akkor mindenki nekem jött volna, hogy hogy merészelném nem megtartani a gyereket. Szóval ezek a most "örüljek neki", meg "vállaljam a következményeket" hozzászólások...mit ne mondjak...visszataszítóan bunkók.

"Felmondtam a munkahelyemen,"

"meg orrba szájba elvállal minden plusz munkát."

Gondolom a két dolog összefügg, nem?!

Igen, "kedves" hozzászóló, összefügg. Már akkor is orrba szájba elvállalt minden munkát, a háztartás és a gyerek 100%-ban rám maradt, a munkahelyemen többször nem tudtam határidős munkákat időre teljesíteni, sokszor hajnalig még fent voltam és dolgoztam, és nem bírtam tovább egyedül. Most keresek olyan munkát, ahova bemegyek, dolgozom, hazajövök és ennyi, nem szakad még rám egy csomó munka itthon.

Ez alapján csak jót tennél vele, ha megfognád a gyereket akit nem akart, meg magadat, akit 100%-ban neki kell eltartani és hazamennél! Végre 2 év után először békességre, nyugalomba menne haza, nem arra, hogy te ott követelőzöl!

Mint írtam, 250ezer ft felett hoztam haza, amíg dolgoztam, most "csak" 150 ezret...szerintem ez is elég korrekt ahhoz képest, hogy 2 hetente egyszer be kellene mennem egy órára. A kutatásaimat már így is elhanyagoltam. Szóval ki a 100%-ban eltartott??? És hogy végre nyugalomba jöhetne haza? Persze, egy férfinak kva könnyű lelépni minden következmény nélkül, nyugalomban élnie ezek után, max. fizeti a gyerektartást, de minden mást szépen magára költhet, élheti az életét, a nő meg oldja meg, mert neki mégis kényelmetlen a családi élet. Pedig mint az előbb írtam, igenis, nagyon akarta a gyereket. Jobban rá volt kattanva a témára, mint én. Csak gondolom idő közben kiderült, hogy nem csak szórakozás, hanem igenis lemondásokkal jár.

Másoknak köszönöm a válaszokat. Ma megkérdezem a gondozó nőt, hogy el tudná-e vállalni hátfőn a kicsit.

Tegnap este amúgy volt egy nagy beszélgetésünk, elmondtam neki, hogy mit érzek, és hogy nagyon rosszul esik, amit csinál. A legszomorúbb, hogy ő azt érzi, hogy támogat, és nem érti, hogy mi a bajom. Pl., hogy ő viszi reggelente a kicsit bölcsibe (útba esik a munkájába), én meg mondtam, hogy ezen kívül semmit nem találkozik vele, lényegében semmi kapcsolatuk nincs, és hogy kicsit jobban fókuszálhatna a családra is a munka mellett. Nekem is sokat segítene benne, és a gyereknek is csak jó lenne. Kiakadt, hogy ez ilyen, ha munkája van, nem tud mit csinálni. Kérdeztem, hogy miért hétfőre kellett berakni ezt a munkát, és azt mondta, hogy elfelejtette, hogy nekem akkor van az órám, és azonnal igent mondott, és már nem tudja visszacsinálni.

Nem tudom, hogy mi lesz a jövőben. Próbálom azért rendbe hozni a dolgokat, nem fogom azonnal feladni, de ha hosszú távon nem változik, akkor kénytelen leszek lépni. Így is egyedül vagyok, és még rá is főzhetek, moshatok, takaríthatok pluszban. Ráadásul itt még segítségünk sincs (az ő munkája miatt költöztünk vidékre), Budapesten legalább ott lennének anyukámék, akik szívesen vigyáznak néha az unokájukra.