Imádom az anyósjelöltemet, meg a barátom egész családját, de a szemükbe kell hazudnom, mit tegyek?

Sok idő lenne oda visszajutni ahonnan indultam. Nincs az a pénz, ami miatt visszamennék anyámhoz lakni, a nyomorúságos kis fűtetlen lakásba, főleg, hogy anyám alkoholista is. Elég volt 21 évig elviselni a hangulatingadozásait, ráadásul olyan helyen lakik, ahonnan a városba bejutás órákba telik, és nagyon nehézkes. Nem csak a kaja, meg a lakhatás miatt csinálom, de írtam is. A tanulmányaimat is finanszírozni kell valamiből. Nem azt kértem, hogy kövezzetek meg, hanem azt, hogy mondjátok el, ti mit tennétek a helyemben, ha arra kerülne a sor, hogy ki kell borítani a bilit. Akik normálisan válaszoltak, azoknak köszönöm, a többieknek pedig kívánom, hogy ne kerüljenek ilyen helyzetbe soha, és ne örököljenek félmilliós adósságot, meg ehhez hasonlók. Azt is ki kell fizetni valamiből, és nekem kell. 80 ezer forintból nem tudok hitelt, lakbért, rezsit fizetni, enni, és nem rongyos ruhákban járni. Elegem van a nyomorból, nem luxus módon akarok élni, csak normálisan, hogy nyugodtan tanulhassak, tudjak enni, és legyen hol laknom. Nem drága ruhákat, cipőket,táskákat akarok, meg drága elektronikai cikkeket. Csak az alap dolgokat, és félretenni a maradék pénzt, hogy legyen egy biztos pont mögöttem.