A férjem előző házasságából származó fia hozzánk akar költözni. De csak a nála egy évvel fiatalabb lányommal lehetne egy szobában és a közös lányunkkal. Nagyon gonosz vagyok, ha én ezt nem akarom?

Most, ha eltekintünk a lakhatási nehézségektől:

Tulajdonképp joggal mondhatná a férjed, ő miért köteles megtűrni a te lányodat, ha a sajátjának ajtót kell mutatni? Gyerekes férfivel jöttél össze, tudtad, mit vállaltál. Miért van az, hogy az új férfi köteles vállalni a másik előző kapcsolatból jött gyerekét, de a nő mondhatja, hogy köszi, inkább maradjon az anyjánál?

Mit szólnál, ha a párod meg azt mondaná, ok: akkor a nagylány menjen az apjához lakni? Tudom, tudom, a te lányod földre szállt angyal, a kamaszhisztit hírből sem ismeri.

Előző:

Az a különbség, hogy a nem ez volt az elfogadott felállás a megismerkedésüktől kezdve.

3 gyereket egy szobába zárni nagyon nem jó, főleg, hogy a fiú még csak nem is a testvérük, ráadásul kamaszok.

Akkor mi alapján kerül előbbre a rangsorban a kérdező lánya? Mert akárhogy csűritek-csavarjátok, attól még világosan lejön, ha fontossági sorrendet kéne állítani, a kérdező lánya élvez elsőbbséget, nem a fiú. Mégis mi jogon? A férfinek nem ő a gyermeke...

Értem én, hogy kicsi a lakás, de lesarkítva itt most arról beszélünk, hogy a fiú akár az utcára is mehetne, ha rákényszerül. Ok, most van hol laknia, talán csak hisztiből menne apuhoz, de ha nem?

Tegyük fel, és ne adja az ég - az anyjával történik valami. Akkor hova kerülne a fiú? Menjen, keressen egy távoli rokont, nagyszülőt, csak mert a kérdező és férje így is túlvállalták magukat, mert lyuknyi lakásba két gyereket nevelnek már?

Normális esetben meg kéne oldani, bérelni nagyobbat, ezt kiadni, vagy bármi. De nem az, hogy jaj, ez így nem kényelmes nekünk...

Itt nem arról van szó, hogy az utcára kellene mennie. Egyszerűen arról, hogy a lakás nem ideális erre.

Ha a fiú lakna ott már x éve, akkor a lánynak nem lenne érdemes odaköltözni. Ez nem arról szól, hogy ki élvez elsőbbséget.

Gondolom, ha szükséghelyzet lenne, akkor nem kellene a fiúnak az utcára menni, de ez nem szükséghelyzet.

Egy kamaszfiú akarja irányítani a családja életét.

Ha a szülei együtt élnének, akkor vajon hova menne?

Gondolj már bele, kedves kötözködő válaszoló, hogy egy serdülőkorú lány és egy szintén kamasz fiú és egy lassan kamaszodó kislány egy szobában élve, milyen problémáik lesznek. Ráadásul nem testvérek.

Ez akkor megoldás, ha nincs más megoldás. Ha a fiút az anyja veszélyezteti, akkor hajrá, de ha csak kamaszlázadás, akkor maradjon otthon, és alkalmazkodjon.

"Gondolj már bele, kedves kötözködő válaszoló, hogy egy serdülőkorú lány és egy szintén kamasz fiú és egy lassan kamaszodó kislány egy szobában élve, milyen problémáik lesznek. Ráadásul nem testvérek"

Ez teljesen érthető. De mégis adódhatna olyan helyzet, hogy magukhoz kell venni, és akkor meg kéne oldani, pl. nagyobb lakás bérlésével. Vagy ilyen áldozatra nem hajlandók?

Az pedig, hogy itt most kamaszhisztiről van szó vagy sem, nem egyértelmű. Az, hogy a kérdező hogy állítja be a dolgot, más kérdés. A fiú dönthet egyébként is úgy, hogy az apjával szeretne élni, és ehhez nem kell anyukának sem alkoholista drogdílernek, sem halottnak lenni. Egyszerűen csak az apjával akarna élni, amit nem kell megindokolnia az apja jelenlegi feleségének. Milyen apa lenne a férfi, ha nem a gyereke lenne neki az első? Neki ugyanúgy gyermeke, mint a 6 éves kislány.