Másnak is ilyen a párja? Inkább vele vagy nélküle?

Az első dolog, amit megjegyeznék: a szavaidból egyértelműen az derül ki, hogy megerősítést vársz, miszerint a döntés, amit valójában már meghoztál, az valójában helyes és szükségszerű. Na most ezzel kapcsolatban egy percig se aggódj: ezen az oldalon már kimondtad az egyik varázsszót, miszerint a párod iszik és sérteget, szóval innentől mindenki bőven meg fogja neked mondani, amit hallani szerettél volna, azaz, hogy azonnal lépj le. Bár ez kétségkívül rendelkezik igazságtartalommal, én mégsem erről az oldalról közelítenék, mert ezt már hallhattad eleget.

Lenne egy kérdésem: a párod mindig ilyen volt? Mindig ivott? Mindig sértegetett és bántott? Ha igen, akkor bizony ritka ostoba voltál, amikor gyereket vállaltál vele, de valahogy mégis valahol mélyen bennem az motoszkál, hogy nemmel fogsz válaszolni, azaz a párod csak egy ideje ilyen. Gondolom, régen kedves volt, régen türelmesebb volt, még az is lehet, hogy inni sem ivott így. Ha így van, akkor bizony valami miatt megváltozott. Vajon miért változhatott meg? Mi lehet az oka?

Arról sokat olvastunk itt, hogy mennyit iszik a párod, hogy a gyerekkel mennyire nem foglalkozik, de sokat nem hallottunk arról, hogy te hogyan viszonyulsz őhozzá. Biztos vagy benne, hogy te soha nem bántottad? Nem hanyagoltad el? Nem lett számára örömöktől mentes, ellenben kötelességekkel teli az élet, mióta gyereketek lett? Beszéltél vele ezekről? Megkérdezted tőle, mi bántja? Megpróbáltál segíteni neki?

Azoknak, akiknek már viszket is a tenyere, hogy lepontozzanak, és leosszanak, megjegyezném: nem a pasit mentegetem, mert ez a viselkedés nem tolerálható szerintem sem! Ellenben tudom, milyen nehézségeken megy keresztül egy férfi, amikor gyereke születik, amikor hirtelen megváltozik az élet, és számára hirtelen minden kötelesség lesz. Van, aki ezt jobban, van, aki rosszabbul reagálja le. Szóval igen: a pasi hülye, de vajon MENTHETETLENÜL hülye? Vajon CSAK Ő a hibás? Biztos mindig jó megoldás ráhúzni a vizes lepedőt?

A szerepekkel kapcsolatban tökre igazad van, de amúgy én nem erre gondoltam :). Szerintem teljesen érthető, ha egy nő az első hónapokban 100%-osan anya. A kérdés az, hogy a pasinak jut e valamiféle öröm ebből. Úgy értem, a feleségét, mint nőt elveszíti pár hónapra - oké, ezzel jár. A szexről szintén le kell mondani jó időre - nehéz ügy, de kibírja az ember. Az első hónapokra csak szolga a fickó otthon - szar ügy, de fél lábon is kibírja az ember, ha kell. A kérdés csak az, hogy van e célja és sikerélménye a dologban.

A feleségem pl iszonyú hálás bármiért, amit segítek. Sohasem volt kényszer a gyereknevelés részemről, mert úgy állt hozzá, hogy én dolgozom, ezért megérdemlem a pihenést, meg amúgy is ő az anyja. Épp ezért, ha mondjuk elaltattam a gyereket, vagy tisztába tettem, vagy leültem vele gügyögni, a feleségem ezt bónuszként és hőstettként állította be, amitől piszok nagy csávónak és fantasztikus apának képzeltem magam. Ez azt eredményezi bármilyen nehéz is ez az időszak, akkor is boldogan csinálja az ember, mert van sikerélmény és cél.

Ezzel szemben egy kollégám és a párja úgy működik, hogy anyu igazi asszony módra úgy áll a sráchoz, hogy egy jó apa igenis csinál ezt, meg azt. Ha később ér haza a srác, már az fogadja, hogy a gyerek folyamatosan kereste. Mindig a fejéhez kapja, hogy nem foglalkozik eleget a gyerekkel. Hiába járt dolgozni a fickó minden reggel, akkor is 50-50%-ban osztották be, ki mikor kel éjszaka etetni (tápszeres baba). Igazság szerint észrevétlenül egy gályarabszolga-munka lett a srácnak a gyereknevelés, mert minden kötelesség volt. Amiért én jó apának éreztem magam, azzal ő csak megfelelni akart. A csaj minden nap csodálkozik, hogy a fickó valamiért mindig ki akar bújni a dolog alól. Nem csoda: ha egy férfit messzire akar az ember üldözni, akkor pontosan ezt kell tenni vele.

Nézd, nem én fogom megmondani, hogy a kapcsolatod menthető e, mert én nem élek benne. Őszintén szólva tudom, hogy mi hiányzik a pasidnak, csak éppen ezt neki akarnia kellene megtalálni. Említetted, hogy korábban is ivott, de dúlt a szerelem, megváltozott. Igen: mert egy tipikus lusta pasi, akinek ha van célja, mindenre képes, ha nincs, akkor meg csak bezárkózik és piál. Így működnek a férfiak, csak éppen ezt sokan nem tudják magukról. Én is voltam ilyen, de felismertem ezt. Mert akartam. Ha ő nem akarja, akkor b*hatod.

Mindenesetre, ha meg akarod oldani ezt, akkor e felől közelíts: motiváld, mutass neki célt, adj neki sikerélményt, biztasd. Próbáld kideríteni, mi az, ami inspirálja, és próbáld afelé mozdítani. Jelen pillanatban nehéz és értelmetlen és céltalan az élete, ezért viselkedik így. Ha kap elég motivációt, talál egy irányt, célokat, amiket el akar érni - és elhiszi, hogy el is tud érni -, akkor képes lesz 100%-os fordulatot venni. Ha viszont kritizálod és panaszkodsz neki, akkor vissza fog bújni a sörbarlangjába és kizárja a világot.

Leszögezem: nem mondom, hogy ez a te hibád lenne, mert nem az. Csak azt mondom, hogy ha meg akarod oldani, akkor így kell csinálnod és nem úgy, ahogy eddig. Az ilyen problémákat mindig gyökerestül kell irtani, mert ha a felszínt tépkeded, megerősödve nő vissza. Ez azt jelenti, hogy a problémád felszíne az, hogy a pasid agresszív, iszik és nem foglalkozik a gyerekkel. Ha ezzel foglalkozol, azaz próbálod rávenni, hogy türelmesebb, odaadóbb legyen, mindemellé pedig ne igyon, akkor csak letéped a gaz szárát, hogy a gyökerei jól megerősödjenek.

Épp ezért a gyökerét kezeld, miszerint a pasid boldogtalan, céltalan, kilátástalan és szenved. Szenvedés számára a mindennapok, ezért menekül a problémák elől. Az összes többi ennek a kivetülése. Erről beszélgess vele, hallgasd meg, neki mi fáj, mit szeretne. Segíts neki kiutat keresni és mutass neki boldogabb világot, mint amit a piálás nyújt. Korábban is azért hagyott fel ezzel, mert veled lenni jobb volt, mint piálni, mert értelmet adtál az életének és ezért nem volt már szüksége piára, hogy elmeneküljön az értelmetlenségből. Ezt kell visszahozni, ami k**va nehéz, de szerintem nem lehetetlen, de megfelelően kell csinálni.