Nők, ti otthon maradnátok egy évet ha megtehetnétek?

Igen, bármikor! Napi 3-3,5 órát utazom, kb. 10-et dolgozom, el kell látnom a háztartást és 4 kamasz gyereket nevelek.

Gondolkodás nélkül kihagynék 1 évet!

megőrülnék,ha otthon kéne lennem.

de,ha te jól éreznéd magad,akkor maradj

Így nem... ismerem magam, és számomra már 3 hét összefüggő szabadság is (nyaralás nélkül tehát otthon csak úgy) kínszenvedés volt.

Van hobbim, amit szívesen csinálok több is, sportolok is emellett, sokat olvasok, és rengeteg dolog van, ami érdekel, de én ezzel képtelen vagyok kitölteni az egész napot, és őszintén bevallom nekem ami a legjobban hiányzik, az a napi kötelező rutin. Ha nincs meg a kényszer, akkor képes vagyok 10-11-ig aludni, utána is fél nap csak döglődni, elhagyni magamat, ezt pedig utálom. Szóval nem csak arról van szó, hogy szeretem a munkámat, hanem arról is, hogy az én életemben egy nagyon pozitív szerepet játszik a szabályozott életvitel.

Úgy vállalnám maximum, hogy beiratkozok egy 4-6-8 órás tanfolyamra, akkor ér is valamit a szabadidő.

Plusz a másik az, hogy ha a férjem mellette ugyanúgy dolgozik, akkor nálunk eddig mindig az volt, hogy én nem fáradtam el a nap végére, külön mentünk ezért aludni, plusz amilyen aktív programokhoz nekem még volt kedvem, neki ahhoz nem, hiszen fáradt volt... nekem nem igazán jött be az ilyen helyzet, ez van.

Tekintve, hogy a munkám nehéz, fárasztó, az egészségemnek sem tesz jót, kb. napi 10 óra monoton, elkeseredett hajtás, estére fáj mindenem, szívesen itthon maradnék.

Voltam már itthon majdnem 3 évet és egy pillanatig sem unatkoztam. Szívesebben tartanék állatokat (most is tartunk, csak nem nagyban), foglalkoznék mezőgazdasággal, de ha csak pihengetnem kellene, akkor sem csak semmittevésből állna. Képezném magam olyan teljesen "haszontalan" dolgokra, amik engem érdekelnek, vagy valami hasznosabbra, hogy hátha találok valami értelmesebb munkát, meg mindig ki tudok találni valami érdekeset.

Örökre azért nem maradnék otthon, mert azért bármi történhet, nem árt ha van két kereset a családban. Maximum akkor ha valami otthon végezhető munkát találnék.

Én most vagyok itthon. :D

Félig kényszer, mert nem tudok olyan munkát elvállalni, amit elvállalnék, a takarításból meg bevallom, elegem van, csináltam épp elég ideig. Megtehetném, hogy elmegyek dolgozni takarítani, gyárba, de bevallom, nem ezért tanultam. Nem nézem le ezt a munkát, sőt, szerintem nehezebb, mint az irodai (amíg otthon éltünk irodán dolgoztam, itt kint takarítottam, gyáraztam stb).

A párom javasolta, hogy maradjak itthon, pihenjek. Most fogom kezdeni a nyelvtanfolyamot, ez legalább elfoglaltság lesz. :D De amúgy én itthon is nagyon jól elvagyok, szeretem a saját társaságomat, kényelmesen jut időm mindenre. Ragyog a lakás, finom kaja van itthon, és van időm magamra is. Nagyon kellemes, élvezem a több évnyi ilyen-olyan munka után. A párom keresetéből szépen élünk, félretenni is tudunk, szóval nem gond. :) Sokkal többet mosolygok, mint eddig.

Ellenben a párom nem tud megülni a fenekén, ha neki kettőnél több szabadnapja van, már szervezi is a programot, ide megyünk, oda megyünk. Ha neki kellene itthon lennie, akkor megütné a guta. Nem az a fajta.

Mindenki máshogy viselné ezt is, ahogy azt is, amikor a gyerkőccel kell otthon lenni. Nem mindenki bírja.