Mit csináljak?! Kétségbe vagyok esve és mára teljesen összetörtem, ha ez tovább így meg összeroppanok. Kérlek ne oktassatok ki, tanácsoljatok valamit. A családom teljesen elnyom.

A problémám kb. 26 éve kezdődött, már a megszületésem pillanatában eldőlt a sorsom.A szüleim soha nem hagyták el a családi fészket, vagyis a nagyszüleimnél élünk még most is. (anyai oldalról) Amikor 4 éves voltam megszületett a testvérem és engem a nagyszüleim így magukhoz vettek, a testvérem pedig anyámékkal maradt. Innen indult az, hogy a nagymamámmal igen szoros volt a kapcsolatunk, de ahogy idősebb lettem ez megváltozott. Mindenbe beleszólnak, régimódi a felfogásuk és túlságosan magukhoz akarnak kötni, birtokolni akarnak. Anyám élete nem úgy alakult, ahogy ők elképzelték neki. Apámat a mai napig nem fogadták el (ezt valahol megértem, anyámat belevitte az alkoholizmusba, értünk nem sok mindent tettek meg,nem építkeztek, várják a kész házat) Amikor tini voltam, nem úgy éltem meg azt az időszakot, mint a barátaim (nem buliztam, nem csináltam semmit). 18 évesen megismerkedtem a párommal, akivel most is együtt vagyunk. Egyelőre. Mindent megtett azért, hogy elfogadják, ha a nagyiéknak orvoshoz kellett menni, Ő vitte őket, vagy nem tudtak megoldani valami,sokszor segített….… Egyszer rákérdezett a nagyiéknál, hogy nála aludhatok-e, erre jött a nagy felháborodottság, hogy ezt hogy képzeli…. Rám is csúnyán néztek, és ha én hoztam fel, szinte vérben forgott a szemük és azzal jöttek, hogy a mi családunkban ez nem szokás. A sok sikertelen próbálkozás arra késztetett, hogy hazudjak nekik. Az akkori munkám miatt, megtudtam oldani, hogy a páromnál aludjak és ez megy évek óta. Mostanra oda jutott a dolog, hogy a párom választás elé állított, vagy Ő vagy a családom. 3 éve várja, hogy hozzá költözzek. Amikor ezt otthon szóba hoztam azzal jöttek, hogy amíg ők élnek, nem költözhetek el. És, ha mégis házasság nélkül felejtsem el. Nem akarom őket megbántani, mert már nagyon idősek és ők neveltek fel (a korukhoz képest jó erőben vannak). Olyan jó lenne, ha megértenék, hogy nem vagyok már gyerek, ha elfogadnák azt amit akarok. A párom már több, mint 1 éve nem jön át hozzánk, mert azzal próbálják telebeszélni a fejem, hogy csak kihasznál. (7 éve vagyunk együtt ez minden bizonnyal kiderült volna már.) Szeretjük egymást, én is szeretnék elköltözni, de nem akarom őket megbántani. (Általában azt a fajta lelkiterrort alkalmazzák, ha valami nem tetszik nekik, hogy rosszul vannak.) Adjatok tanácsot kérlek, mert megőrülök. Most azt mondta a párom, ha nem költözök hozzá, inkább hagyjuk egymást… Nem akarom elveszíteni, de egyedül nem tudok megbírkózni ezzel.

Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszú lett, de talán így átlátjátok a helyzetet.