Normalis, hogy kellemetlenul erzem magam, hogy ha a volegenyem csaladjanal vagyunk, mindig egyutt eszunk, asztalnal?

Azert erzed kellemetlenul magad, mert te nem ebben nottel fel. Viszont ez lenne a normalis, nem pedig az, hogy tv elott vagy egyedul a szobaban eszunk.

Ebben nincsen semmi rossz, hisz vegulis mikor tud osszeulni a csalad , ha nem etkezeskor? Utana, ugyis mindenki megy a maga dolgara.

Mi nagyon szeretunk egyutt leulni , kozben tarsalgunk, kerdezunk a masikrol. Ami engem illett, nem is szeretek egyedul enni, persze szoktam de jobban esik az etel, ha kozben vannak korulottem :).

Én szeretek asztalnál enni, annyira jó, hogy úgy 37 éves koromra végre van asztalunk :D Addig a számítógép előtt vagy az ágyon ettünk.

De a párom manapság is fekve szeret enni, mert neki úgy esik jól, valahogy a gyomra úgy érzi jól magát evéskor. Közben pedig olvas. Ez nekem picit fura volt, én még olvasás nélkül is néha annyira elgondolkodom, hogy nem tudok koncentrálni az ételre, pedig a kiélvezését fontosnak tartom. De ő azt mondja, extrém lassan olvas olyankor és az evésben ez nem befolyásolja, de neki így jobb és kész. Ez van.

Nalunk sem volt szokás, de azert ha eppen egyszerre eheztunk meg, akkor leültünk, hogy kicsit beszélgessünk, de ennél gyakoribb volt, hogy a szobamba mentem enni, es anyám, vagy tesóm is behozta oda a kajajat, es toltuk az arcba :)

Paromeknal viszont mindig egyutt, ha otthon van mindenki, megvárják mig mindenki megeszi a levest, csak aztán szednek másodikat, es nekem tök szar volt az elejen, mert lassan eszek, es mindenki megette mar a levest es ram vartak tok csendben, mig befejezem egyedul....aaaa de ott alapbol szar a hangulat, semmi jókedv...

Aztán kulonkoltoztunk a párommal, es mi mindig a nappaliban eszünk a tv előtt, altalaban beszelgetunk közben, de van, hogy direkt berakunk 1 jo filmet, es ebédelünk közben...mindenki akkor szed másodikat, ha akar, szoval tok lazán kezeljük, es van is egyutt eves meg nincs is....igy a legjobb nekunk :)

Eh, beírok harmadjára is... A beszélgetés. Nos, én extrém bőbeszédű vagyok, élőben és írásban is, de evéskor tényleg nem akarok csevegni, akkor az ételemre koncentrálok. Mivel nem tudom magam lelőni, akkor is megszólalok, de ez nekem annyira nem jó és ha még mások is beszélnek, az főleg rossz nekem evéskor. Mi eleget tudunk beszélgetni máskor, az a pár perc evés szóljon már az étel élvezetéről... Elég baj, hogy elvon a saját agyam is, de nem kell fokozni...

Az más kérdés, hogy már nem eszik az ember, csak iszik vagy ül, néz ki az ablakom vagy tudomisén és csevegnek. Az teljesen jó. Vagy előtte. De nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki közben elsősorban nem beszélgetni akar... Erre jön a párom és ha épp hajlandó az asztalnál enni, akkor lelkesen mesél, hogy melyik proci milyen, amit szerzett (mintha megjegyezném az adatokat, nem olyan az én agyam) és rá kell szólnom, hogy pakolja el az alaplapot az egyetlen máskor szabad nagyobb helyről, mert nem fér el a palacsintás tál... Ez nem panaszkodás egyébként, elvagyunk azért :D

Hogy én mennyire utálom otthon a kötelező jellegű asztalnál közösen evést :D

És nekem ne jöjjön senki a társasági élettel, mert "evés közben nem szabad beszélni". Így meg csak elmegy egy óra az életemből, amíg apám nyammog (rettentő lassan eszik)

Vacsora előtt szoktunk beszélgetni egy csomót, amíg készítjük a kaját, 20 éve rejtély számomra, hogy utána miért nem ehet mindenki akkor és ott ahol szeretne...

Barátomnál így van, tök jó a családi életük de nem erőltetik az együtt evést. Kész az étel, ott van a konyhában, mindenki kimegy amikor akar, szed magának, és leül enni ahova kedve van.

Ezt sokkal jobban szeretem, az albérletemben is sokkal jobban elvagyok, addig nézek valamit amíg kajálok.

Viszont az azért fura, hogy néha vendégségben nem bírod ki :) Ha közben lehet beszélgetni, akkor jó móka lehet :D Jó a kapcsolatod a párod szüleivel?

Jesszus, te lány....én először azt hittem, vicc a kérdés....

Egész életedben a szobádban ettél? Milyen családod van neked?

Tudod, az asztalt azért találták ki, mert az emberek szeretnek együtt enni. Elég régóta...

Vendégeitek sem voltak soha, akikkel az asztal mellé ültetek? És együtt ettetek? És beszélgettetek közben?

Ok, ebben a rohanó világban nálunk is a vacsora nagyrészt külön megy...külön időben érünk haza, van aki egyáltalán nem vacsorázik....na de ha mindenki otthon van és kész a kaja külön kellene megennünk? Miért?

Sok fura dolgot olvastam itt, de esküszöm, ez visz mindent.