Van beleszólásom, hogy ki és hányszor jöhet a közös tulajdonú lakásunkba?

"ennyi erővel az én alkoholista vagy drogos testvérem is lóghatna nálunk állandóan, és rombolhatna? A férjem se szólhatna bele, hiába az ő lakása is? "

NEM, ez a testvéredre nem vonatkozna, mert egyrészt nem a te (mármint a tulajdonos) gyereked, és nem is egyenesági rokon. Mellesleg feltehetö, hogy a testvéred már felnött ember, tehát neki nem szükséges a szüklönél/gyerekénél lennie, ellentétben egy kiskorú gyerekkel.

Milliónyi ilyen kérdés volt már. Nagyon furcsa hogy gyakorlatilag mindig csak nők jönnek ide panaszkodni hogy milyen neveletlen a mostoha gyerekük. Azt nem értem hogy ha szereted?! a párod akkor miért nem próbálod meg a gyerekével együtt elfogadni? Az ő húsa-vére nem tagadhatja meg.... Hogy a te gyereked majd meg lesz nevelve? Ahan.... Én is annak idején kigondoltam hogy az én gyerekem nem fog hisztizni, a földhöz vágni magát, csokit enni... Aztán a lányom egy szép nap a földhöz vágta magát, és azóta is fetreng a földön. Most próbálom "kinevelni" belőle. Elmondanám hogy én sem vagyok az a tipikusan gyerek imádó ember, például más gyereke engem hidegen hagy. Barátnőmnek is van egy lánya ha eljönnek és mondjuk a kis csajnak kedve támad "rombolni" próbálok úgy hozzá állni hogy semmi baj, majd az anyja rászól úgyis, ha meg eltörik egy pohár vagy ilyesmi az még nem tragédia. A barátnőm gyereke, elfogadom. Neked is el kellene fogadnod. Egyébként a gyerekek megérzik hogy kik szeretik őket és kik nem. Szerintem te rajtad érzi hogy nem szereted.

Ha nekem ilyet mondana a férjem hogy az előző házasságomból született lányomat nem vihetem a közös lakásunkba az nekem egyet jelentene a válással.

A tulajdonos azt enged be a lakásba, akit akar. Tehát a férjed beengedheti a gyerekét, te is beengedhetnéd a drogos tesódat. A közös tulajdonban az a szép, hogy mindenki az egésznek a tulajdosa valamilyen hányadban. Gondolom 1/2 - 1/2 arányban vagytok tulajdonosok. Ez nem azt jelenti, hogy mindkettőtöknek van egy fél lakása, hanem azt, hogy mindkettőtöknek van 1/2 tulajdonrésze egy egész lakáson. A mindennapi életben ennek nincs jelentősége, nem is érezzük a különbséget, pedig van(jogilag).

A rongálásnál más megítélés alá esik a felnőtt és a gyerek. Más vagyontárgyának a megrongálása bűncselekmény. Ha a drogos tesód rongálná a lakásotokat, akkor feljelenthetnétek érte, akár te, akár a férjed. A 7 éves gyerek viszont a kora miatt nem büntethető.

A gyerek tetteiért a szülő, illetve az felelős, aki vigyáz rá. A férjedet viszont hiába szednéd elő, hiszen ő szintén tulajdonos, tehát a saját lakását hagyja rongálni, a rongálás, mint bűncselekmény pedig csak idegen vagyontárgyra követhető el (azaz más személy vagyontárgyára), sajátra nem. Itt van jelentősége annak, hogy a férjed nem csak a fél lakás tulajdonosa, hanem az egészé.

Úgy védhetnéd meg a saját tulajdonodat, ha a közös tulajdont megszüntetnétek. Mondjuk felosztanátok hivatalosan a lakást és ha a gyerek a te szobádban törne-zúzna, akkor az apján behajthatnád az okozott kárt. Nyilván ez az elmélet, ami a gyakorlatban nem biztos, hogy kivitelezhető és életszerű.

Persze azt megteheted, hogy megkéred a férjed, hogy ritkábban vigye a gyereket a közös lakásotokba, de ő jogilag nem köteles teljesíteni ezt a kérést.

És ha havonta csak egyszer keni szét a kakát a gyerek a falon, az már OK?

Szerencsétlen kölyök nyilván nem törődött még bele az új felállásba, úgy harcol, ahogy tud. Elég kellemetlen eszközöket választott, és persze nem tudja, hogy a végén ő húzza majd a rövidebbet. Átlagos gyerekek ennél valamivel civilizáltabban szokták kimutatni az utálatukat, esetleg csendes aknamunkát végeznek, de ő úgy látszik nyílt sisakkal támad. Esetleg egy pszichológus segíthetne neki lezárni a múltat, meggyászolni azt a családot ami az ő emlékeiben nyilván szép és jó, bármi is volt a valóság. Aztán lehetne elkezdeni valami újnak a felépítését.

Az nem úgy megy, hogy apuka szerelembe esik valakivel, és a gyerekek lelkesen körülrajongják az új nőt, hiszen a papájuk annyira szereti...