HA elméletileg szeretik a páromat, akkor miért ilyen a hozzáállás?

Már elég rég együtt vagyok a párommal (majdnem 3 éve)...

Az első év nagyon nehéz volt (anyukám folyton utánam járkált, telefonált, idegeskedett pedig soha nem adtam okot rá, hogy ne bízzon meg bennem)...folyamatosan otthon kellett legyek egy előre megszabott időponton, mindig mindenhol én voltam az első aki hazament (talán ezeket a dolgokat most már jobban megértem, elfogadom, tudomásul veszem, mert rájöttem, hogy féltés volt a részéről, hiszen ha úgy vesszük nagyon fiatal voltam még)...de azóta eltelt egy csomó idő...leérettségiztünk...most egyetemisták vagyunk...(még mindig együtt)...köztünk már az eljegyzés is felmerült, most már komolyan tervezzük a jövőt. Sajnos nem lakunk egy városban, de elég gyakran találkozunk, hetente...anyukám meg olyan ridegen áll hozzánk...érzem, ha a párom kedvében is jár az csak olyan "látszat"...vagy amikor megkérdi, hogy hogy van? érzem, hogy csak egy kérdés, nem is érdekli igazán...vagy mintha állandóan féltékeny lenne...hogy miért nem megyek haza? miért a páromhoz megyek? (sokkal messzebb lakom az otthonomtól mint a páromtól) neki már az is sokkal jobb lenne ha tudná, hogy ha haza nem megyek,akkor páromhoz sem...érzem...és annyira rosszul esik...

Semmi konkrét ok nincs ami miatt nem kedvelnék a páromat...egy művelt, tisztességes, kedves, aranyos, udvarias emberről beszélünk...aki szerintem egyébként a lányos apák álma:P amikor otthon vagyok is állandóan probléma, hogy miért vagyok a párommal...amikor szóba kerül az eljegyzés is épp, hogy nem röhögnek szembe (pedig egy csodálatos kapcsolatban vagyok) mintha gyerekek lennénk... nem vesznek komolyan...ez nekem annyira fáj...hiába próbálok beszélni erről mert nem hallgatnak meg...vagy ha igen akkor aktuálisan épp terelik a témát:( tehetek valamit, vagy hagyjam a francba?

2o-L