Miért nem érti meg a családom, hogy az én szobám az én szobám, és én döntöm el mikor vagyok ott, és ne küldjenek ki mások?

#9. Te nagyon birka vagy!

Egy 13 éves lány apja vagyok.

"Nem a gyereké a lakás, sőt a szoba sem. Ő csak lakhat benne."

Na és a gyereket ki csinálta?

"z ágy sem az övé, nem ő vette. A ruha kicsit más, a személyes használati tárgy, de igen, elvileg az is szüleié.

Hogy gondolod, hogy övé a szoba? A tulajdonosé a szoba, és a ház, vagyis a szülőké."

Nem értem az ilyen idiótákat. Titeket a szüleitek csak dísznek tartottak, vagy rabszolgának? Gondolom anyádék neked is utólag benyújtották a számlát a felnevelésed költségeiről.

Az ilyen ember azon gondolkozzon el, hogy idős korában ugyanezt fogja visszakapni a gyerekétől, és egyedül fog megpusztulni, mert nem lesz senki aki mellette legyen.

Azért fogjuk vissza egy kicsit a paripákat.

"én döntöm el mikor vagyok ott, és ne küldjenek ki mások?"

Persze, ő dönti el, amennyiben a normális emberi/családi együttélésből fakadó kötelezettségeit is teljesítette. Többen kérdeztük, pontosan mi történt, válasz nem érkezett. Minden durcás gyereknek tudomásul kell venni, hogy a jogai a kötelességekkel együtt járnak, az ilyen arrogáns kijelentések pedig magukkal vonhatják azt a választ, hogy addig az ő szobája, amíg a szülő is úgy gondolja. Ez még messze nem jelenti azt, hogy a neveltetése költségeiről majd kap egy csekket a 18. szülinapján, de basszus, ha én jó és felelősségteljes, odaadó szülő vagyok, nehogy már ilyen hangon kioktasson a kölyök, akinek a "szobájáért" én dolgoztam meg.