Mostanság minden 16-17 éves lányt csak a bulizás, fiúzás érdekel, tanulás, otthoni segítség, szülői tisztelet stb. minden más le van ejtve?

Ez szerintem elég összetett téma.Sajnos a te hibád is ez a helyzet.És nem biztos,hogy jobb lesz valaha...Vannak,akik megkomolyodnak,de sajnos az a tapasztalatom,hogy a többség csak egyre hülyébb lesz ahogy idősödik..Ha már 16 évesen csak bulizik,pasizik...Mi lesz,ha bekerült egyetemre. Egy katasztrófa,ami itt van.A nagy átlagnak nem számít semmi más,csak a buli,az ivás, a csajozás/pasizás, a koliszobájuk siralmas,nem értenek semmihez,még a mosogatáshoz sem. Milyen felnőttek lesznek?

A pénzmotiválás veszélyes játék. Nehogy ne kapjon elég pénzt,és ostobaságokat tegyen érte...Sok ilyet ismerek. Lop csal hazudik. És még kapnak is pénzt pedig rendesen,de mégis...

Az én lányom 16 éves.Nem jár bulizni,iskola után hazajön.Van barátja 1 éve.De messze lakik(120km-re)Ezért ritkán(kéthetente)találkoznak.Vagy ő megy,vagy a fiú jön.

Soha nem hazudott,hogy el tudjon menni,ha valami miatt nem engedtem,nem lázadt.Mindent begbeszélünk,elmondja a dolgait.Segít is,kiporszívózik,elmosogat,össze szedi a ruhákat,rendbe tarja a cuccait.

Jó tanuló,igaz most kissé rosszabb lett a félévije mint szokott, ezért aban egyeztünk meg,amíg nem látom hogy javítana,elmehet a barátjához, de nem alhat ott.És fordítva is.Neki most ez a motiváció.

A fiam az már más tészta.Ő 14 éves.Lusta,semmit nem segít,nem rakja el még a saját ruháit se.Igaz nem csavarog,

bárhová akar menni,felhív.és szól, hogy ide-meg ide elszeretne menni.de iszonyú a modora.Szemtelen,vissza beszél,(ha egyáltalán veszi a fáradtságot,hogy vissza szóljon)A nővérével is ilyen.Kértem szépen,csúnyán.Semmi enm hat rá.Egy helyen nőttek fel,Mindenből ugyan úgy kaptak.(nem pénzre és tárgyakra gondolok)mégis ég és föld.A megoldást én se tudom.Ez az én történetem.

26 éves vagyok ugyan, de élénken él bennem egy kép, arról az időszakról mikor velem is elszaladt a ló. Édesanyámmal szerencsére nagyon jó a viszonyom, egyik legjobb barátnőmnek mondhatom. Sose azért mentem haza percre pontosan mert attól féltem nem kapok zsebpénzt, vagy nem szól hozzám 3 napig, hanem mert ha késtem egy fél órát,láttam rajta a mérhetetlen aggódást és szomorúságot.

Egyszer borult ki a bili,mikor egyszerűen még a szemetet se voltam hajlandó levinni a szobámból. Veszekedett velem egy darabig, majd miután látta hogy egyik fülemen be,másikon ki, nemes egyszerűséggel fogta magát és kiborította a szemetesemet a szobám közepére. Csak pislogtam mint hal a szatyorban...

Egyébként szerintem ezt az időszakot együtt kell túlélni. Anyum minden barátomat/ barátnőmet ismerte érdeklődött ,hogy vannak, jöttek hozzánk gyakran, beszélgetett velük, így egy idő után szinte természetes volt, hogy mindent elmeséltem neki. Hol voltunk, mit csináltunk stb.

Egyébként szerintem pedig az, hogy veszekszel vele, de mégis elpakolsz utána, nem igazán a legjobb megoldás. Nekünk mindig volt otthon egy "nagytakarítós" napunk, a vasárnap. Ilyenkor nekem is megvolt a dolgom, amit kutya kötelességem volt megcsinálni.