Nők! Ha 40 évesen találnátok meg életetek szerelmét, vállalnátok még vele gyermeket?

Én mindjárt 37 vagyok. Most kezdjük a babaprojektet. (Első házasság, nincs gyerekünk) 42 éves koromig simán szülnék.

Az élet lutri, akár holnap is történhet baj, de élhetek 90 évig is. Nem erre alapozom a családtervezést.

Nem. Kizárt, szeretném megérni a ballagását, pl.

Bár nekem amúgy sem kell gyerek.

26L

Nagyon sajnálom, hogy ilyen sok embernek halnak meg, vagy bénulnak le 60 éves koruk körül a rokonaik.

Azt meg egyenesen csodálatosnak tartom, hogy 20-on éves korra már annyian megalapozzák az életüket, hogy vállalnak gyereket.

Azért kedves 40-esek ne keseredjetek el. A mai világban minden esély megvan arra, hogy egy kis odafigyeléssel sokáig egészségesek maradjunk.ha a természet lehetséget ad arra, hogy 40 fólött teherbe essünk, akkor miért ne?

Nem kell a sok károgóra hallgatni, mindenkinek a magánügye,hogy mikor szül.

38 évesen ismertem meg a (most már) férjemet. Ő már volt előtte házas, de gyerekük nem lett, hiába próbálkoztak (szervi okot nem találtak az orvosok). Mindketten túl voltunk pár "ledarálós" kapcsolaton. Fél év múlva eldöntöttük, hogy összeházasodtunk, ami rá 3 hónapra meg is történt. (Azaz 39 éves voltam addigra.) Most 40 éves vagyok, terhes, a 41. születésnapom körül érkezik a baba. Nem azért, mert ezt a kort tartom ideálisnak (nyilván nem, és vannak félelmeim), de így alakult.

Ha lehetne még, vállalnék.

A legjobb barátnőm is 39 évesen ment férjhez (másodszor, de az elsőből nem lett gyerek), 43 évesen szült. Szeretne még.

(Aki "járókeretezik" és előre kiköti, hogy meddig hajlandó szülni, talán másképp gondolkodik majd, ha egyszer a 40 közeliek helyzetébe kerül.)

ismerek több verziót is.

az egyik:

3 gyereke volt a nőnek, a legfiatalabb már 19 volt, mikor gondoltak egyet, hogy ideje újra babázni. a nő akkor 47 éves volt, mikor megszülte a negyediket. Szép és jó és cuki, de ő tipikusan az a 'járókeretes ballagásos' nő lesz.... de ettől függetlenül a korához képest nagyon pörög a nő, becsületesen, jól neveli a gyereket, és látszik, hogy élvezi, amit csinál.

a másik:

a nőnek volt 2 gyereke, a legfiatalabb 16 volt, közben volt válás, új pár, stb, és bevállaltak egy gyereket, a nő akkor 36 éves volt. (a férfi 39) mostanra az a gyerek 5 éves, és csúnyán hangzik, de egy kolonc az egész családnak. úgy kell alakítaniuk az életüket, hogy első a gyerek (oviba vinni, oviból elhozni, délutáni programok, akármi), és ebbe bevonják a két már huszonéves gyereket is. "lelki terrorral" mondhatni, hiszen "a testvéred, a minimum, hogy szombat este rá vigyázz, ne bulizz"

amúgy a szülők sem járnak el sehova, egy évben kétszer ha tudnak valahova menni, állandó feszültség a kapcsolatuk amióta van a gyerek.

persze szeretik, és ők is jól nevelik, meg minden, de alaposan megszenvedték a döntésüket. hiszen mára már mindkét oldalról huszonévesek a gyerekek, már élvezhetnék a negyvenes éveiket, kikapcsolódás, minden, de nem, mert ovi és szülői és kisgyerek...........