Rábízható a gyerek egy alkoholista anyára vagy tennem kéne valamit?

egyrészt egy üveg bor mióta alkoholizmus? az nem pálinka, hogy kiüsse az embert, 3-4 pohár bor szerintem nem nagy durranás, nemrég egy csajos estén megittam ennyit, és be sem csíptem, nem hogy berúgtam volna.

a másik, hogy ha akarsz is tenni bármit, tapasztalatom szerint pont lesz..ják. Az utcában van egy iszákos nő, elvált, nála maradt a gyerek. A család el szeretné venni, jelezték mindenhol, óvoda, önkormányzat, családsegítő, de semmi nem történt, el se mentek a nőhöz. Most talán nem iszik, de bármikor újra kezdheti. Amíg a gyereknek nem lesz baja, senkit sem fog érdekelni, hogy a szülő iszik.

Pszichológus vagyok. A kérdésed jóval összetettebb annál, hogy egy gyakorikérdéseken választ kaphass rá. Néhány fontos pont:

1. olyan nincs, hogy a gyerek nem vette észre.

A gyerek nem tud ilyen szavakat, mint alkoholista, nem igazán jutott még el oda, hogy értse a részegség miben létét. De sokkal zsigeribb szinten reagál testbeszédre, szagokra, pillantásokra.

Hiába nem fogja fel, hogy mi van, azt pontosan tudja, hogy baj van. Ez nem most fog meglátszani, de hamarosan igen.

2. Az alkoholizmus egyrészt egy betegség, másrészt egy szociális rendszer. Az alkoholizmus játék is, amit az alkoholista játszik a környezetével. Megvannak benne a szereplők, mint az elfogadó, az üldöző, a mártír, stb. Minden ilyen szerep megerősíti a játékot, azaz segít az alkoholistának fenntartani, sőt, továbbfejleszteni a szerepét.

Az alkoholizmus jelen tudásunk szerint nagyon ritkán - SZINTE SOHA - nem győzhető le orvosi vagy szakértői segítség nélkül. Vannak csodás leszokások, amikor egy-egy ember hirtelen leteszi az alkoholt és soha többé nem nyúl hozzá. Minden ilyenre jut vagy ezer, aki egy sikeres elvonás után napok, ha nem órák - ! - alatt visszaesik.

Támogatni megeresítés a visszatérésbe, megszidni megerősítés a visszatérésbe, szinte semmi olyan viselkedés nincs, amivel valahogy ne adnál neki indokot az ivásra. (Eric Berne-nek van érdekes értekezése erről az Emberi játszmák című könyvében.)

3. Az alkoholmegvonási szindróma a legsúlyosabb elvonási szindróma. Súlyosabb a heroinénál. Potenciálisan halálos. Fájdalmas görcsökkel, hallucinációkkal jár. Brutális látvány.

Ha le akar szokni, akkor egyből kell letennie az alkoholt és soha többet. Fokozatosan nem lehet. Ha egyből leteszi, jön az elvonás, ami miatt rögtön visszaáll.

Ördögi kör. Ha le akar szokni, be kell feküdnie kórházba. Nincs mese.

4. Én személy szerint alkoholisták gyermeke vagyok (a pszichológián felül így tapasztalatból is beszélek). Szüleim nagyon jószándékú emberek, igazi szentek... csak időszakosan alkoholisták. Azokat a lelki sérüléseket, amiket az évek során felhalmoztam, senkinek sem kívánom.

Ha van választás, én nem szeretnék alkoholistákkal felnőni. Ha egyszer feleségem lesz, és a szülés után inni kezd (ha előtte, akkor esélye sincs nálam), akkor megfizetem azt az ügyvédet, aki után az anyának láthatási joga is csak feltételesen lesz.

Tenned kéne valamit. Ezt úgy mondom, mint olyan egyedülálló anya gyermeke, akinek 36 évesen is görcsbe áll a gyomra, ha meghallja az anyja hangján a telefonban, hogy ivott.

Most még csak este iszik. Aztán ünnepekkor, meg hétvégén délután, aztán a kislány sosem tudhatja, mire ér haza.

de van, aki jobban bírja, és ha nem üti ki, jóformán meg sem érzi, akkor az mitől alkoholista?

hisz nem látszik rajta!

meg sok mindentől függ, egy 50 kilós vékony testalkatú embert nyilván hamarabb kiüt, mint egy 100 kilós tehén alkatú embert. ráadásul ha este issza, mondjuk 8-kor elkezdi, és éjfélig kortyolgatja a tévé előtt ülve, akkor nem fog berúgni.

mondom, nemrég elmentünk egy csajos estére, ennél szerintem még többet is ittam (koktélokat is, amikben tömény van, nem a gyenge bor), és mindezt elsoztva olyan 5-6 óra alatt, de még csak be sem csíptem.

ha valakin nem látszik, nem befolyásolja a viselkedését, nem csíp be, nem rúg be, akkopr azt ne nevezzük már alkoholistának.