Válás után mennyi időnek kell eltelni hogy normálisan beszéljenek egymással a felek és ne úgy mint a kutyával?

Szia! Én még nem váltam ("kop-kop")

A szüleimnek '92-'93ba romlott meg a kapcsolatunk, '95ben váltak el hivatalosan. Az első perctől kezdve jobba maradtak, sőt a válás után elmentek ebédelni ünneplés cìmén... a mai napig jóban vannak, segitenek egymásnak.(Nem volt harmadik fél, én se voltam "gond", a kapcsolat nem ment közöttük)

üdv 25N

7. vagyok, ahogy látod, nálunk volt megcsalás, elég csúnya, de mégis mosolyogva váltam el tőle - esténként persze sokszor belesírtam a párnámba, de nappal mindig barátságosan beszéltem róla, vele, ez nagyon fontos, főleg, ha gyerek is van.

Nem mondom, hogy nincs bennem sértettség azért, amit tett, de el kell fogadnom, és a gyerekeim érdekében nem borulhatok ki.

Azt meg egyenesen kultúrámon alulinak tartom, hogy valaha is úgy beszéljek vele, mint a kutyával. Akkor sem tettem ezt, amikor számonkértem rajta a dolgait. Ez alapvető kulturális igény, hogy nem viselkedünk így senkivel.

"Hát igen évek után így már el tudom képzelni a jó kapcsolatot. De sajnos akik frissen szenvedik mindezt ott nem müködik a jópofizás legjobb esetben is csak a normális kultúrált megbeszélés."

Nem olvastad elég figyelmesen, amit írtam, igaz, hoyg sok éve volt a válás, de mi akkor ia, amikor egész friss volt a téma, akkor is norma´lis, udvarias stílusban beszéltünk meg mindent.

"És azt te honnajn tudod hogy megcsalás nem volt?:) Csak nem mondta el esetleg. Sajnos mindenütt van, hülyének nézni meg csak azt lehet aki hagyja magát."

Egyrészt tudom - mert pl napi 24 órában együtt voltunk a munkánkból adódóan, másrészt nem igaz, hogy mindenütt van, ezzel csak azok mentegetik magukat, akik megcsalják a társukat. Én sem csaltam meg soha egyetlen partneremet sem - mert nem tartom tisztességes dolognak, és igen sok ember van így ezzel rajtam kívül is.

Valas utan eleve miert kell egymassal beszelni?

Felteve persze ha nincs gyerek.

Ha van, akkor egy hivatalos minimalis kapcsolattartas sajnos muszaj, de ezt meg meg lehet tenni kulturaltan, egyszeruen ugy hogy azt tartod a szemed elott hogy nem a felesegeddel/ferjeddel beszelsz, pusztan a gyereked masik szulojevel.

Nekem több mint fél év - majdnem 1 év - kellett ahhoz, hogy annyira túltegyem magam a mérhetetlen csalódáson, amit okozott, hogy normálisan tudjak vele beszélni. Hozzá kell tenni, hogy ő elvárta, hogy megbocsássak neki, és megállás nélkül nyomult, rém akaszkodott, ellenőrizgetett, zaklatott. Én meg majd megszakadtam, 3 munkahelyen dolgoztam, hogy megéljük, és minden este zokogtam otthon az elkeseredettségtől és a tehetetlen dühtől, hogy képtelen vagyok tőle lezárni, pedig épp miatta kerültem ebbe a kilátástalan helyzetbe.

1 év után lett rendes állásom, ő is jobban leállt, és azóta tudok vele normálisan kommunikálni. Nem mindegy, hogy mi az oka a válásnak, mennyire visel meg valakit, mekkora a csalódottság és fájdalom. Nem mindenkinek fél bele azonnal a kávézgatás, és lehet bármilyen kulturált ember, bizony lehet olyan pont, hogy magából kikelve üvölt tehetetlenségében. Nekem sajnos volt :(